Nos, mostanában kellemes pörgéssel telik a Braincrack HQ élete, így jogosan elhanyagolva érezhetitek magatokat, kedves olvasóim, mind a ketten. Hamarosan viszont tüzijátékok és az égből potyogó csillagszórók körítésében remek dolgokra számíthattok. Ameddig ez nem történik meg, itt van egy kis hallgatnivaló.
Az első a legnyugisabb, dubbal, dubsteppel és egyéb elektronikus műfajokkal fűtött trip-hop. Kaptok két mixet az új Massive Attackről, egyet az új Gorillazról, Nedry sem hiányozhat és az örök kedvenc Ruby remixalbumról is akad. Meg egy kis Puscifer is. Korábbi hasonló mixek: ő, ő meg ő.
A második glitch, glitch hop, némi döngölős technóval megtűzdelve. Akad rajta egy kis Mochipet, egy kis Huoratron, egy kis edIT és még sokan mások. Korábbi hasonló mixek: ő meg ő.
A harmadik pedig egy gyengéd döngölés, amire az ablakok végig berezonálni fognak. Thomas Müller, Deadmau5, Modeselektor, Fuckpony, Dominik Eulberg és barátaik. Korábbi hasonló mixek: ő meg ő.
Lévén, hogy már hetek óta nincs frissülés errefele, linkelek nektek egy bejegyzést a pécsibölcsészről. Bár már itt is volt szó a Kalóz Pártról, de most egy fokkal kevésbé blogosan összeszedtem, hogy mit kell tudni róluk.
“Általában a politikai pártok egy összetett csomaggal próbálják a választókat megnyerni. Ezen csomagok ki szoktak térni az élet legfőbb területeire, az oktatástól a gazdaságig. Az adott mezőnyben furcsának tűnhet egy olyan párt, mely céljai a szerzői jogok reformjánál kezdődnek, ám ennél nem is mutatnak tovább. Az elkövetkezendőkben mesélek a svédországi Kalóz Párt létrejöttének okairól, a mögötte álló főbb elvekről és arról, hogy mindez hogyan jelenik meg Magyarországon.“
Ezzel a bejegyzéssel köszöntöttem volna az új évtizedet és foglaltam volna össze a régit, de valahogy elmaradt. Azóta pedig csak gyűlik bele az anyag (pfujj) így eljött az ideje, hogy szabadjára engedjem (dupla pfujj). Ezzel a bejegyzéssel szeretnék szobrot állítani mindazoknak, akik azon fáradoznak, hogy leássanak a kultúra legaljáig, ahol a mondanivaló elveszti a komplexitását, a tartalom pedig kimerül annyiban, hogy “egy vödörnyi ondót a nyakadba“. A tovább után egy kis merengés vár arról, hogy a múlt évtized a morális értékeket miként dobta a budiba két véres tampon és egy lukas gumi mellé. (tovább…)
Felszórtam a lejátszólistám egy részét 8tracksre, így kaptok egy kicsit morcos, ám mégis kellemesen bólogatós válogatást. Rajta két szám a pár bejegyzéssel lejjebb ajánlott, Fabric által megjelentetett Elevator Music lemezről, egy az új Four Tetről, amit mindenki imád, de akad még szám Dominik Eulbergtől is, amire mint tegnap este megtudtam, marha hangulatos a városban sétálgatni. De akad még 2562, Extrawelt… ah, olvassátok el a tracklistet. De előbb kattintsatok a play gombra.
Tracklist: 1. Closer Music – Closer Dancer || 2. Dominik Eulberg – Die Alpenstrandläufer von Spie || 3. James Holden – Lump || 4. Mimosa – The Unseen || 5. 2562 – Techno Dread || 6. Extrawelt – Must Attack || 7. Skinnz – Ukraine ||8. Efdemin – Acid Bells (Martyn’s Dark Mix) ||9. Hackman – Piston in your Pocket || 10. Four Tet – Love Cry ||11. Dominik Eulberg – Sansula (oder der letzte Grund)
Oizys egy remek linkkel lepett meg ma reggel, ami jobban feldobott, mint az első kávém. Mint megtudtam, a Láthatatlan Rózsaszín Unikornis vígan legelészik valahol. Eredetileg azért alkották, hogy a különböző vallásos teremtményekben hívőket kifigurázzák, ám azóta az őt megteremtő internetes fórumból kiszabadult és az ateisták nem-hivatalos szimbólumává vált.
“Invisible Pink Unicorns are beings of great spiritual power. We know this because they are capable of being invisible and pink at the same time. Like all religions, the Faith of the Invisible Pink Unicorns is based upon both logic and faith. We have faith that they are pink; we logically know that they are invisible because we can’t see them.“ – Steve Eley
Ugyanúgy, ahogy az összes többi istenét sem, a Láthatatlan Rózsaszín Unikornis létezését sem tudjuk bebizonyítani, ám ez nem tarthat minket vissza attól, hogy nem-létezésének pontos tulajdonságairól (pl. a színéről, neméről, súlyáról) hosszas vitákat folytassunk. Eközben ő szent patáival a vallási fanatikusokat tiporja.
Minden bizonnyal ez megmagyarázza, hogy a Planet Unicorn unikornisai miért rendelkeznek különleges erőkkel. Egyértelmű, hogy a Láthatatlan Rózsaszín Unikornis leszármazottai. Másszatok fel a honlapra, nézzétek meg a hívők csodaszép tetoválásait, majd rendeljetek Láthatatlan Rózsaszín Unikornisos kulcstartót és bögrét. Nekem.
Haladó geekként ritkán tudnak hírek megdöbbenteni, pláne, ha politikával kapcsolatosak, ez viszont a maga abszurditásában annyira bámulatos, hogy először, amikor Tams átlinkelte, el sem akartam hinni.
Az történt, hogy az ausztrálok a felnőtteknek szánt filmekben és publikációkban betiltották a kis mellek mutatását, mondván erősítik az emberekben a pedofil hajlamokat. Bezony, ha kis mellű milfre vered, pedofil leszel. Az már csak hab a tortán, hogy a női ejakuláció mutatását is betiltották, nagyjából azzal indokolva, hogy undi. A hír bővebben itt.
Egyszerűen zseniális. A cenzorok örülhetnek, hiszen a “nagy kannák mindenütt” projekt jól működik, a magazinokban annak rendje és módja szerint megnőttek a mellméretek. Utórezgésként pedig el fogják érni, hogy a feministák azért szólaljanak fel, hogy igenis mutogassák azokat a kicsi ciciket a médiumokban, ami ilyen mértékű hülyeség nélkül nehezen lenne elképzelhető.
Ez a hadművelet olyan, mintha valamelyik sosem bemutatott Monty Python epizódból nyúlták volna, ami láttán az ember nem tud mást mondani, mint hogy duplavétéef. Mondjuk, nem csodálom, hogy furcsák az ausztrálok, biztos így próbálják feldolgozni, hogy olyan bizarr állatok között kell élniük, mint a kenguruk.
“Smart may have the brains but stupid has the balls”, ahogy a Diesel 2010-es tavaszi/nyári kollekciójának egyik szlogenje mondja. Hiszen mit neked egy tigris, ha Diesel farmer van rajtad?! Alant pedig a kedvenceim a bájosan infantilis plakátözönből. Kattintsatok át a Fubizra, ahol a többit is csekkolhatjátok.
Az előző bejegyzésre rákontrázok egy harmadik, űrben lebegős válogatással. Ideális helyszín lenne a hallgatásához a pécsi TV torony, ahol Boxcuttert hallottuk már játszani, miközben a rögtönzött holdbázisról lenézve elterült alattunk a világító város. A csak közepesen geek beállítottságúak is biztosan átérzik a helyzet romantikáját. Kár, hogy a Plan9-nak nem lesz folytatása. Mindenesetre itt egy új 8trackses mix, benne Clark, Boxcutter, Kromestar és még egy adag hasonló csilingelő, basszusorientált, főként idm móka, némi glitch, dubstep és zajos kísérleti elektronika felé kacsintgatással.
Tracklist: 1. Kromestar – Galactic War || 2. Heyoka – Sonidas De La Cabeza || 3. Broken Haze – Rebuild (Machinedrum remix) || 4. Ital Tek – Mako || 5. Clark – Totem Crackerjack || 6. Fuck Buttons – Space Mountain || 7. Candlestickmaker – Unclog || 8. Darbye – Bloop || 9. edIT – Ants || 10. Boxcutter – Glyphic || 11. D Bridge – Mr. Malcontent || 12. Burial & Four Tet – Moth || 13. edIT – Mildew
Hajnalban, egyedül, az üres utcán bandukolsz hazafele. Az implantod pirosan villog a homlokodban nehezményezve, hogy lemerülőfélben vagy, ám ez nem zavar. A deres utca felett keveredik a köd és a füst, te pedig rakod az egyik lábad a másik után, miközben a kis tér fái mögött feltűnő panelerdő ablakainál számolod, hánynál kapcsolt fel a villany és kik azok, akik hetedszerre is megnyomták a “szundi” gombot. A füledben pedig az új King Midas Sound lemez szól, Burial és edIT. Az elmúlt éjszaka emlékei nagyjából annyira töredezettek, mint az alattad ropogó fűszálak, amik a térkövek közül valahogy kifúrták magukat, csak hogy a fagyban letapossák őket. De legalább kellemes a reggel.
Ugrás előre négy órát, Gringow új podcastet szállított a Kultblogra. Hogy a kedvcsinálót idézzem: “A milliomodik nap is úgy kezdődött, mint a többi. Sol monumentális, barakkokra emlékeztető lakóparkjának ajtaján kilépve önkéntelenül mélyet szívott a szmoggal átitatott, fagyos levegőből, aminek ipari jellegét csak a ködön átjutó napsugarak törték meg. A tömött villamosra való feljutás után azonban különös jelenségre lett figyelmes. A híd alatti folyam jégtáblái egyre halványabban tükrözték a napsugarakat, míg nem eltüntették azokat, előidézvén a teljes sötétséget reggel 9 órakor. Hatására ledermedt az örökmozgó tömeg, és az ilyenkor elvárható mobiltelefon-kamerák is a zsebekben maradtak, csak egyre hangosabb vészkiáltásokat lehetett elcsípni. Sol viszont élvezte a váratlan napfogyatkozás okozta helyzetet, amint végre egy lépéssel hátrébb vonulhatott tudatában, és passzív szemlélőként nézhette végig azt az őszinteséget, ami már úgy érezte, végleg kiveszett az életéből.“