Facebookon a kedves ismerőseim (főként vividfluxury és oizys) folyamatosan adagolják az elborultabbnál elborultabb unikornisos cuccokat, csak épp a hatalmas agyrohadás idején még ezeket sem tudtam értelmes formában kiposztolni. No, de most, a PEN utáni zombulatban simán. Elsőként itt az Adult Swim legmenőbb flash játéka, amiről a fenti kép nagyjából mindent elmond. Meg a neve: Robot Unicorn Attack. Igen, egy robot unikornissal kell szivárványt hányva ugrándozni és rózsaszín csillagokat szétfejelni, miközben kacarászó narválok kísérnek néha. Lehet ennél bármi csodálatosabb?
ebben a kategóriában tapicskolsz: "játék"
Úgy tűnik mostanában az infantilisebb énem nem bír magával és duhajkodi szeretne. A Scribblenauts előtt pedig immáron a fél net leborult, annyira marha jónak tűnik. A lényeg, hogy megszerezd a csillagot az adott pályán és ehhez bármit használhatsz. De úgy bármit, hogy tényleg bármit. Lesummonolhatod Istent, hogy legyakja a sárkányt, aztán Cthulhuval eltüntetheted az előbb oda rakott istened, de akár lovagokat vagy egy jetpacket és valami izmos rakétavetőt is kérhetsz. Megkergetheted a lolitádat egy csápos rémmel, de lerakhatsz egy Large Hadron Collidert is, hogy mindent elnyeljen egy fekete lyuk. Nézzétek a trailert:
Scribblenauts trailer
Az Ars Technicán találtok egy bővebb rivjút, ha olvasgatni szeretnétek.
Bó. Ritkán van, hogy egy számítógépes játék trailere megfog, de @chromeshelter kollega valami remeket mutatott, ez a Borderlands hatalmasnak tűnik. Egy fps-rpg ötvözet, ami ráadásul coop-multi is, ám ami igazán vagánnyá teszi, az a Mad Maxre hajazó látványvilága, enyhén szadista karakterekkel, szegecselt rucikkal és összetákolt járgányokkal. Mert hát, ki nem szeretne a tavasz beköszöntével kiolvadt alienek hadára lődözni hárommillió fegyver közül válogatva? Diablo fanoknak a random generált cuccok nem mondanak túl sok újat, de ha figyelembe vesszük, hogy itt főként lőfegyverekkel operálnak, akkor már érdekes lehet. Shotgun töltényeket lövő revolverekkel, hőkövetős géppuskákkal és hasonlókkal fognak az embereink hadonászni, a giant monstrák legnagyobb örömére. De ami a legeslegjobb, az a trailer hangulata. Ha a látványvilággal, menő zenével és némi humorral meg tudják oldani, hogy izgalmas maradjon a játék és nem rém unalmas, mint mondjuk a Hellgate: London, akkor nyert ügyük van. Megjelenés: október 20.
Borderlands trailer
Ej, csomó minden történt a héten, de mellé még rengeteg minden más is, így nem jutottam el odáig, hogy írjak róluk. De a változatosság kedvéért a következő hét is elég zsúfoltnak ígérkezik, úgyhogy a biztonság kedvéért most mutatok valamit, amivel le tudjátok magatokat kötni addig, ameddig nem lesz újra rendes frissítés. Szóval, a Canabalt egy igazán egyszerű játék. Egy összeomló városból rohan a kis figurád kifele egyre növekvő sebességgel és a te egyetlen feladatod, hogy mondd neki, mikor ugorjon, hogy egyik házról a másikra érjen, üvegablakokon berepüljön, hogy random irodai székekben ne essen hasra és hogy a háttérben munkálkodó robotok eléd pottyantott rakétái ne robbantsák fel. Magyarán annyi a dolgod, hogy kellemes elektronikus zenére az “x” gombot nyomogasd, miközben zombulsz a képernyőre. Ez a játék tökéletes a hajnali órákra, amikor még ébren kell lenned, de már agyhalott vagy, vagy épp a másnapokra, amikor egyetlen gomb megnyomása is bőven megerőltető. Have fun.
Azt hiszem kicsit érzékenyebben érint a Duke Nukem Forever sorsa, mint az átlag geekeket, bár biztos jópáran éreznek úgy iránta, mint én. A továbbra kattintva egy, a kelleténél hosszabbra sikerült, általános iskolára visszaemlékezős, nosztalgiázós, kicsit talán csöpögős, masszívan sóhajtozós bejegyzést olvashattok arról, hogy miért nem szabad a 3D Realmsnek abbahagyni a fejlesztést és kiadni a játékot. (tovább…)
Funnak tűnik az Augmented Environments Lab koncepciója. A lényeg, hogy egy kamerával ellátott mobil divájsz segítségével vegyítik a játékot a valósággal. Az asztalon hever a kinyomtatott térkép, amire az eszköz kameráját irányítva a kijelzőn egy 3d-s város jelenik meg. Ahogy mozgatod az eszközt, úgy forog a kijelzőn a város. Közelebb mehetsz, bekukucskálhatsz a házak közé, mindezt pedig nem másért, minthogy zombikat hentelj.
ARhrrrr – An augmented reality shooter preview
Bár még csak fejlesztés alatt áll, de gondolom rövid időn belül az illetékesek is rá fognak jönni, hogy nagyon kevesen lesznek, akik önszántukból egy asztal körül ugrálva fognak bohóckodni, viszont a képzelt mókássági szint rögtön az egekbe ugrik, ha odagondolok pár multiplayer funkciót, pár havert, nomeg pár sört. Mert egymáson keresztül bukdácsolva, kamerás kütyükkel a kezünkben zombit ölni így látatlanban is marha vicces dolognak tűnik. És akkor még nem beszéltem arról, hogy milyen lehet, ha a térkép mondjuk szőnyeg nagyságú, amin rohangálni kell. Nesze neked norbi ápdét meg wii-s tenisz, mindjárt jobban fog menni a zsírégetés, ha zombik elől kell menekülnöd a szobában.
(via flylyf)
Egyik kedvenc flash játékom a Karoshi the Suicide Salaryman, melynél igazi “outside the box” gondolkodást igényel, hogy ki tudjuk nyírni a szerencsétlent. Hogy okosodjatok is, a “karoshi” szó jelentése death from overwork, a játék célja pedig a legtöbbel ellentétben nem az, hogy kikerüljük a csapdákat, hanem hogy megszabadítsuk az irodai alkalmazottunkat az élet nyomorától azáltal, hogy hatalmas, hegyes szögekbe navigáljuk, vagy épp elektrosokkoljuk. Vigyázat, csak az próbálja ki, aki kellően pihent, és nem bánja, ha minimál grafika mellett a legidiótább dolgokra kell rájönni ahhoz, hogy a következő pályára jussunk. Mondanék példákat, de nem szeretnék spoilerezni, így mégsem teszem.
Nemrég megjelent a Super Karoshi, mely az alap játék folytatása, a már megszokott lelkivilággal, plusz azzal a kis extrával, hogy itt néha elpusztíthatatlan, Songoku-hajú szuperhőssé válunk rövid időre, hogy másoknak is segítsünk az öngyilkosságban. A dolog végeztével persze meg kell csócsálni a napi kriptonit-adagot, hogy a legközelebbi lándzsánál szétfröccsenhessünk mi is.
A játék humorát azt hiszem a kockák fogják legjobban értékelni, de azért a többi halandó is próbálja ki.
(hja, és ha regelve vagytok kongregaten, pacsizzatok le ott is velem (: )
Eddig is fentem a fogam egy Sony PSP-re, és ezt most már még jobban teszem, ugyanis kiszivárgott a remények szerint ősszel már a boltok polcára kerülő PSP Go. Ami a küllemet illeti, nekem tetszik a csúsztatható első rész, így kevésbé robosztus és sokkal helyesebb a drága. Ami pedig a belsejét illeti: a wifi mellé bluetooth támogatást is kapott; valamint a nyomorult UMD lemezekkel sem kell többet bajlódni, mivel 16 gigás belső memóriát szereltek helyette, valamint egy memóriakártya foglalatot (ami sajnos memory stick micro, de hát istenem). Emellett a sony oldaláról zenéket-filmeket-sorozatokat lehet majd letölteni venni rá, nomeg persze kompatibilis a PSP-3000-rel, szóval az eddig megjelent játékok is mennek rajta. Tehát összegezve, így a hírek alapján nagyon babának tűnik. Alig várom, hogy találjak a földön egy lottószelvényt, amivel másnap megnyerem a fődíjat, vagy hogy valaki kritikákért cserébe hozzám vágjon egyet.
(via flylyf, katt, van még pár kép)
Seed of Destruction (ha itt túl kicsi lenne, katt)
Emlékszel arra, amikor a gimiben, biológia órán marhára unatkoztál, és baromságokat kezdtél el a füzetedbe rajzolni? Na, ez a játék azt a hangulatot adja vissza tökéletesen. Adott egy hatalmas spermán lovagló cowboy, aki járgányával ki tudja miért, de random járókelőket lapít szét. Ez persze nem tetszik a hadseregnek, ezért ellene küldenek hatalmas lézerágyús zeppelineket, repülőket, helikoptereket és gránátokat dobáló muksókat.
Seed of Destruction trailer
Maga a játék is vicces, ahogy a hatalmas sperma farkával csapdosod a rakétákat erre-arra, vagy épp a közelgő helikoptereket fejeled meg, hogy lezuhanjanak. A gitározós zene is remekül passzol, ám ami igazán megragadó, az az aranyosan bárgyú, firkálós grafikája. Bár 15 perc alatt a játék végére lehet érni, ám a rövid idő ellenére teljesen megszerettem ezt a retardált cowboyt. Hja, és hab a tortán, a történet 5 fejezete után három mini játékkal lehet ügyködni, valamint egy custom mode is vár, hogy beállítsd magadnak a kívánt ellenfeleket. Tehát lényeg a lényeg, ez egy masszívan 10/10 pontos baromság, ami pont azt a célt szolgálja, amit egy flash játéknak kell: azért van, hogy vigyorogva elüss vele negyed órát.
Nos, kedves mindenki, mint látjátok, megnyomtam a nagy piros gombot. Vagyis, hogy pontosabb legyek, megkértem másokat, hogy nyomjanak meg helyettem rengeteg gombot, hogy aztán learathassam a babérokat. Ugyan, nem tennék ilyet. Köszönöm Hourucknak, hogy a lakhelyet nyújt az octokornis-fészkemnek, Schamnak, hogy oda jobb fölülre egy új fajt teremtett pár kósza ötletből és rengeteg vérből, nomeg Borznak, hogy ilyen menőre kalapálta a blog kinézetét. Kattintsatok a linkjeikre és hordjatok nekik sok talicskával valami olyat, ami még a gazdasági válság alatt is értékálló.
Tehát roppant vigyorral kopogom a képernyőtökre, hogy a braincrack megújult. A tartalom nagyjából olyan lesz, mint eddig, ahogy a kategóriákból láthatjátok, egy plusz szűrő beiktatásával. A cuccokat megmutatom az octokornisnak, és ha ő úgy dönt, hogy a bejegyzést a szarvára tűzve, habzó szájjal nyerítve, boldogan hurcolászná körbe a világhálón, akkor kikerülnek. Ha intim viszonyba kerülne velük, akkor is. Egyéb esetben viszont a piszkozat-temetőben végzik, nagy halom síró, meg nem jelent blogbejegyzés között.
Hip hip hurrá, remélem így éjfél előtt nem sokkal sikerült megkoronáznom a péntek tizenharmadikátokat.
