Ezzel a bejegyzéssel köszöntöttem volna az új évtizedet és foglaltam volna össze a régit, de valahogy elmaradt. Azóta pedig csak gyűlik bele az anyag (pfujj) így eljött az ideje, hogy szabadjára engedjem (dupla pfujj). Ezzel a bejegyzéssel szeretnék szobrot állítani mindazoknak, akik azon fáradoznak, hogy leássanak a kultúra legaljáig, ahol a mondanivaló elveszti a komplexitását, a tartalom pedig kimerül annyiban, hogy “egy vödörnyi ondót a nyakadba“. A tovább után egy kis merengés vár arról, hogy a múlt évtized a morális értékeket miként dobta a budiba két véres tampon és egy lukas gumi mellé. (tovább…)
Nos, a nyitó napján mi is megejtettük minden 3D-s pompájában a fluoreszkáló indiánok és a Quake 3-ból kimenekült Sarge vezette csapatok fél-pszichedelikus csatáját, az eye-candy-mérő pedig félúton elfüstölt. Az Avatar az animációs filmek medencepartijának szőke, szilikonmellű dívája, aki kb. úgy fejezi ki magát, mint Labancz “cupp cupp” Lilla, ám mégis roppant meggyőző. Megtudtuk, hogy a kék csajoknak is bejön, ha egy menő piros verdával jelensz meg, és hogy pacikkal más módon is eggyé lehet válni. Szép volt? Igen. Hiba, hogy nem nyaltunk be előtte egy tekercs LSD-s bélyeget? Valószínűleg igen. Vigyázat, a katt után spoiler veszély.(tovább…)
Elsőre a Dead Leaves ugrott be az alábbi videó kapcsán, ami akár egész jó ajánlólevél is lehetne, már, ha valaki szereti az idiótán megrajzolt, vizuálisan iszonyatosan túltömített animációkat.
Tams már napok óta mondogatja, hogy nézzem meg, de mindig elfelejtettem. Hiba volt. Néhány figyelmeztetés előtte: ha munkahelyen vagy, ne nagyon kezdd el nézni; ha nincs erős idegzeted és nem bírod a pixel-csöcsöket és testnedveket, akkor szintén tekerj tovább. Ha viszont szereted a debil 8-bites animációkat, hajrá.
Emlékeztek, amikor a gimiben a füzetetek lapjainak oldalára rajzolgattatok gagyi ábrákat, hogy gyorsan hajtogatva őket egy atombomba lesöpörje a galambokat a föld színéről? No, ezt tökéletesítette egy figura és egy egész elképesztő videó lett az eredménye. Csekk:
Adott két, a honlapjuk alapján igencsak ketyós figura, akik rymdreglage néven zenélnek prüntyögős muzsikát, és szabadidejükben – amiből minden bizonnyal jó sok van nekik – legóznak és videókat gyártanak. A youtube-os leírás tanulsága szerint az alábbi klip 1500 órányi legózás és fényképezés eredménye. óemefgé?!
Mostanában odáig sem jutok el, hogy vicces videókat linkeljek nektek, mivel offlájniában alacsonyan szállnak az agyfaszok és egy hét olyan hosszúnak tűnik, mint máskor három. Viszont a stop-motion-fetisizmusom ki kell élnem, ugyanis bluék legújabb videója hetek óta a neten kering. Csekk.
Róluk egyébként hallhattatok már a tavalyi Anilogue kapcsán, melynek fődíját a muto című művükért jól megérdemelten megkapták. Erről többet, embeddelt videókkal ofkósz a kultblogon: Kihirdették az Anilogue 2008 díjazottjait @ kultblog
Zenészek, gondolkodtatok már rajta, hogy milyen egyszerű lenne, ha a különböző zajkeltő eszközöket nem nektek kellene összekötögetni, hanem megoldanák saját maguknak? Önállóan rágerjednének a hatalmas keverőre és csavargatnák maguktól a fél-robot erősítők potikat… már ameddig túlzottan bele nem jönnének a duhajkodásba. A videó alant, a készítők honlapja itt. (via flylyf)
Bár a futást a világ egyik legunalmasabb dolgának tartom, ám ennek ellenére a free running videók folyton lenyűgöznek. És most itt egy, a saját határait feszegető android a Nike jóvoltából, amint toronyházak tetejéről liftaknába ugrál. Igaz rövid, de roppant lendületes, és még a zene is jó alatta. Szóval egy riszpekt pont a Nikenak.
Főként mcbess aranyosan bárgyún, rettentően szétcsúszott animációja miatt kapjátok ezt most ide. Koszos hegyi rock, halott kalózokal, vagy mifene. Tetoválásokkal, piával, drogokkal, csajokkal és sírokkal, ahogy azt kell. Vigyázzatok, mert ragadós, minél többször megnéznitek, annál jobban tetszeni fog (:
