A múlt héten ért véget a Burnistoun komédiasorozat első, hat részből álló évada. Főként azt kell róla tudni, hogy a BBC Scotland adja, amiből már sejthetitek, hogy nem épp azzal az angollal fogtok találkozni, amit az iskolában tanultatok. A fél órás epizódok 2-3 perces jelenetekből állnak, melyek a burnistouniak ügyes-bajos életét mutatják be. És elképesztő, ahogy beszélenek benne. A katt után a legeslegkedvencebb jelenetem, ami olyan szinten zseniális, hogy azt meg sem tudom fogalmazni:

Heh, több low-budget filmet kellene néznem. A 500 Days of Summer után rövid időn belül újra meg lettem lepve, most az Auteur által. Bár bőven akadt benne obszcenitás, hiszen a film Arturo Domingo pornórendező életútját követi nyomon, de összességében mégis az a legjobb szó rá, hogy aranyos.

Arturo talán az olasz akcentusa miatt annyira szerethető figura, a film pedig jól eltalálta a magánélete és a pornóremekeinek bemutatása között a hangsúlyt úgy, hogy végig mosolygós legyen. Egy ilyen témánál nehéz belőni úgy a humort, hogy ne legyen Sacha Baron Cohenre (tudjátok, ő Borat meg Brüno) hajazó undorítóskodás, de azért legyenek erős poénok, ám itt mégis sikerült. A Zeck and Miri Make a Pornot tudom viszonyításképp felhozni, de annál azért egy fokkal jobb. (bár szerintem az is vicces volt)

Amiért a legnagyobb pirospontot kapja tőlem, az a kultfilmek felhasználása. Az Auteur tele van filmes poénokkal, hiszen Arturo műremekei népszerű filmeken alapulnak – mondjuk ez annyira nem meglepő, ha azt nézzük, hogy James Westby előző mozija a Film Geek címet viseli. Mindenesetre a Requiem for a Wet Dreamet vagy a Snatch Adamset tényleg leforgathatnák, a Dyke Clubról nem is beszélve.

A Fight Club ihlette Dyke Club bemutatott 30 másodperce valami zseniális. A Fight Clubot alapból olyan vádakkal illették, hogy a férfi homoszexualitásról szól, amire az Auteurben úgy játszanak rá, hogy tetovált csajokat raknak egy alagsorba, és… na jó, nem részletezem tovább. Szerencsére erre az ötletre egy fotósorozat erejéig a Suicide Girls háza táján is lecsaptak, ha még nem láttad, katt ide.

Persze, az Auteur-ből egy hippi kommuna sem hiányozhat, nomeg Ron Jeremy cameo-ja és rengeteg mell. De ettől függetlenül ez egy aranyos, igaz nem nyáltól csöpögős, de romantikusos vígjáték, szóval ne legyenek nagyon elrugaszkodott elvárásaitok. 7.2 pontos imdb-n és meg is érdemli.

Nos, a nyitó napján mi is megejtettük minden 3D-s pompájában a fluoreszkáló indiánok és a Quake 3-ból kimenekült Sarge vezette csapatok fél-pszichedelikus csatáját, az eye-candy-mérő pedig félúton elfüstölt. Az Avatar az animációs filmek medencepartijának szőke, szilikonmellű dívája, aki kb. úgy fejezi ki magát, mint Labancz “cupp cupp” Lilla, ám mégis roppant meggyőző. Megtudtuk, hogy a kék csajoknak is bejön, ha egy menő piros verdával jelensz meg, és hogy pacikkal más módon is eggyé lehet válni. Szép volt? Igen. Hiba, hogy nem nyaltunk be előtte egy tekercs LSD-s bélyeget? Valószínűleg igen. Vigyázat, a katt után spoiler veszély. (tovább…)

Vannak azok a filmek, amik annyira rosszak, hogy az már jó. Na, ez nem olyan. Ismered azt az érzést, amikor belülről elkezd pezsegni a homlokod, mert az agyad nem bírja feldolgozni a látottakat és inkább mérgező savat ereszt magából, hogy csendes kómába kerülj a film végéig? És azt, amikor a látnivaló befejezte után legszívesebben a sarokba kuporodnál, hogy megsirasd az életed legutóbb elvesztegetett másfél óráját?

Viszont, itt egy remek kihívás a vállalkozó kedvűeknek! Válasszatok egy tetszőleges italt és igyatok egy kortyot akkor, amikor a.) lassítva mutatják, ahogy valaki kiszáll a kocsiból b.) a képernyőt befelezik / beharmadolják, hogy több nézőpontot láss c.) visszaugranak az időben d.) lassítva mutatnak melleket e.) nem értitek, hogy az adott jelenet hogy a fenébe követheti az előzőt. Tényleg csak egyet kortyoljatok, mert ha betartjátok a szabályokat, nagyjából tíz másodpercenként innotok kell, ugyanis a film nagyjából ennyiből áll.

Elvileg az 50-es, 60-as évek B kategóriás exploitation filmjeit igyekszik visszaidézni a Bitch Slap, ám a gyakorlatban olyan, mintha egy tízévessel íratták volna a forgatókönyvet, majd ugyanennek a gyereknek a kezébe nyomtak volna egy Windows Movie Makert, hogy próbálgassa az effekteket. De ha jól csináljátok, ez fel sem fog tűnni, mert húsz perc után már annyira részegek lesztek, hogy csak a mellekre tudtok koncentrálni.

Vigyázat! Alkohol nélkül neki ne álljatok! Mi elkövettük ezt a hibát és nagyon-nagyon-nagyon rossz volt. Honlap itt, imdb itt (az 5 pont imdb-n csalóka, mi úgy max. kettőt adtunk volna neki, és azt is csak a csöcsök miatt).

A napi rajzfilmadagból egyet csípjetek le, kapcsoljátok le a villanyt, dobjatok fel egy jó fülest vagy csavarjátok fel az erősítőn a hangerőt és erre szánjatok húsz percet, szigorúan teljes képernyőn. Egész marhajól néz ki.

Neo Tokyo from Martin Stebbing on Vimeo.

zene: Mark Henning, Gabriel Ananda
látvány: Stebbing3D

(via planetdamage)

A jól eltalált reklámkampánynak köszönhetően zombilázban égtünk már a nyár óta, majd az első vetítések után elöntötték a netet a 10/10 pontos kritikák. A Zombieland nagyjából rögtön bekerült az IMDb legjobb 250 filmje közé, és azt rebesgették, hogy elkészült az amerikai Shaun of the Dead, ami kenterbe veri az eredetit. Node tényleg ennyire jó a film, vagy ez csak a hype? Röviden: november 26-ára már most foglald le a jegyed, hiszen akkor fog nálunk a moziba kerülni. Hosszabban pedig… katt a Kultblogra.

Zombieland, avagy nem is olyan vészes a zombi-apokalipszis @ kultblog.hu

A heréim legnagyobb bánatára megnéztem a múltkor az oly annyira hájpolt Tvájlájtot, hogy megtudjam, mitől nedvesednek manapság a tini bugyik. Na jó, igazából a nézés oka a “nem annyira romantikus” fogalom aluldefiniáltságából fakadt. De a körülmények nem érdekesek, azt pedig sohasem fogom megérteni, hogy miért tetszik ez az embereknek, inkább a segítségeteket kérem, hogy egy alapvetőbb dologra rávilágítsatok. Nevezetesen arra, hogy a tvajlajtos vámpírok miért nem használnak alapozót?

Ha nem tudnátok, a tvájlájtban a vámpírok nem elégnek a napon, hanem csillognak. Bezony, ha direkt napfény éri őket, elkezdenek csillogni, mintha gyémántporral hintették volna be őket. Minden bizonnyal az őrült sikolyok közepette porrá égésnél egy fura bőrkondíció sokkal romantikusabb. Meg, hát, a lányok szeretik a csillogó dolgokat. Asszem.

Tehát, vámpírjainkat egyedül az tartja távol a normális, mindennapi élettől, hogy a napfényben csillognak. Meg vért isznak, de ez is lényegtelen. Mondja meg nekem valaki, hogy miért nem kenik be magukat valami masszív alapozóval, ami eltakarja a csillogást? Teljesen kézenfekvő megoldásnak tűnik.

A másik dolog pedig, hogy miért van mindenki oda egy nyilvánvalóan pedofil történetért? A vámpírunk van vagy 100 éves, a csajszi meg gimis. Milyen beteg már a vámpírunk, hogy a kis tini husikért van oda. Hmpf.

Nomindegy. Ha még nem láttátok, ne is nézzétek meg. Viszont, ami egy fokkal érdekesebbnek tűnhet, az a Taintlight című, novemberben direct-to-dvd-re érkező Tvájlájt horror-komédia adaptáció. A trailerből kiderül, hogy ez nem lesz egy jó film. Sőt, ez rettenetes lesz, rémes low budget megoldásokkal és gagyi, rosszul kivitelezett túljátszásokkal, de ha választani kell, még mindig inkább ezt ajánlom, mint az eredetit.

u.i.: ja, és ha a csaj lefekszik a vámpírral, akkor őt nekrofilnak kell nyilvánítani?

Nincs sajna perpill annyi időm, hogy olyan beszámolót írjak, amilyet szeretnék, de azért szó nélkül csak nem megyek el az Inglorious Basterds mellett. Ne féljetek, nem spoilerezek, a film marha jó, nézzétek meg.

Inglorious Basterds “3 in 1″ trailer

Amit talán a legfontosabb fícsörjeként kiemelnék, hogy a moziban felhozható témákat egy új szintre emelte, ami miatt a kis kultúránk egy újabb mérföldkövét tette le megint Tarantino bácsi. Nem is mondok többet, itt a hétvége, tessék elmászni a moziba, megéri.

Alice Cooper, Iggy Pop, Moby, Henry Rollins egy véres vámpír komédiában? Hm. Amíg mindenki a Vampire’s Assistant trailerén kattog (ami szerintem egy nyálas csöpögés lesz menő vizuállal), van itt más vámpíros film is, amit várhatunk. A Suck egy híressé válni akaró rockbandát követ nyomon, akik végülis hatalmas rajongótáborra tesznek szert, miután a szopós szájú (és még ráadásul bögyös is) basszeros csajuk vámpírrá változik és megpróbálja a többieket is rávenni az élőholtságra.

Bár a trailerben akadnak szemráncolós jelenetek, de összességében így tippre egy szex-drog-rakenrollal felöntött, morbid vígjátékot várhatunk, ami a gagyi animációkkal és a letűnt rocksztárokkal talán a nosztalgia faktorra is rá fog kicsit játszani. Hangulatra a trailer simán ötös, nagyon remélem, hogy a film is ilyen lesz, a Braincrack HQ-ban masszív várás van.

Suck trailer

A Shaun of the Deaden kívül nem is jut eszembe jó zombis vígjáték (a Dead Snow reménység volt, de állítólag nem lett valami nagy durr, én még nem láttam), ám a Zombieland az eddigiek alapján ezen a tényálláson változtatni fog. A szereplők között találjuk Woody Harrelsont, akinek igazán testhezálló a shotgunos zimbe-headshot, de az imdb szerint Bill Murray is látható lesz a képernyőn, méghozzá vicsorgó élőhalottként. Külön jó pont a trailer narrátoráért, a nemrég napvilágot látott plakát pedig zseniális (katt rá, ha nagyban szeretnéd), ha csak félig lesz ilyen sötéten ketyós hangulata a filmnek, már imádni fogom. Ezenkívül a készítők a Zombieland twittert sem bírták kihagyni, hogy debil egysorosokkal fárasszanak minket.

“You know you’ve been living in Zombieland too long when you see a zombie chick and think… well, maybe…”

Szóval, kis szerencsével egy tökös, fekete humorból gyúrt, igencsak pihent zombihentet kapunk a képünkbe októberben. Már alig várom.

Zombieland trailer

Zombieland homepage
Zombieland @ twitter