A múltkor el is felejtettem ide is kirakni, pedig rég járt olyan könyv a kezemben, amit ennyire imádtam volna. És, mint kiderült, magyar fordítása is van, szóval tessék ránézni.

“A detektívregény egy tizenöt éves autista gyerek szemszögéből írja le, hogy hogyan deríti ki, ki ölte meg a szembeszomszéd kutyáját egy vasvillával. Ezt a felütést olvastam, amikor az elmúlt évtized legjobb könyveire kerestem, és nem is kellett több, hogy Mark Haddon első írásába belekezdjek. Amit kaptam, az pedig egy izgalmas és magával ragadó betekintés egy autista fiú gondolkodásmódjába, és egyben a legimádnivalóbb regény, ami az utóbbi időben megfordult nálam.“

A kutya különös esete az éjszakában @ kultblog.hu

Ezzel a bejegyzéssel köszöntöttem volna az új évtizedet és foglaltam volna össze a régit, de valahogy elmaradt. Azóta pedig csak gyűlik bele az anyag (pfujj) így eljött az ideje, hogy szabadjára engedjem (dupla pfujj).  Ezzel a bejegyzéssel szeretnék szobrot állítani mindazoknak, akik azon fáradoznak, hogy leássanak a kultúra legaljáig, ahol a mondanivaló elveszti a komplexitását, a tartalom pedig kimerül annyiban, hogy “egy vödörnyi ondót a nyakadba“. A tovább után egy kis merengés vár arról, hogy a múlt évtized a morális értékeket miként dobta a budiba két véres tampon és egy lukas gumi mellé. (tovább…)

Viszonylag sokat beszélek a Creative Commonsról, ám eddig sohasem írtam róla egy rendes összefoglalót. Nos, az újabb koffein túladagolásom most sem vezetett el idáig. Még szerencse, hogy a JogIQ tegnapi bejegyzése levette e terhet a vállamról.

A lényeg, a JogIQ-ról idézve: “A Creative Commons licenc alkalmazásával például könnyedén és különösebb jogi jártasság nélkül is engedélyezheted az alkotásod többszörözését, átdolgozását vagy feldolgozását, meghatározhatod, hogy hogyan terjeszthetik alkotásodat és/vagy hogyan kereshetnek pénzt belőle.”

Bővebb információért olvassátok el az egész bejegyzést!

És, hogy kedvet kapjatok, íme egy kis színes-szagos linközön azokról a CC alatt megjelent dolgokról, amikről korábban írtam.

Zene:
The Jamendo Experiment, Professor Kliq

Könyv:
Mennyek Kapui, Little Brother, Geek Mafia

animáció:
combo, Big Buck Bunny

Ajtó kopog, kukucskáló kinéz, futár hoz könyv messze Amerikából rendelve internet. Lehetne kobra torokfogás, katt-nyit-paff, futár nyak megragad, szem kidülled, csomag elvesz, ájult tetem lépcsőházba dob. Ám én nevezett blogger fizet, Chuck Palahniuk legújabbja olvasni kezd, Operáció Pusztítás később.

Chuck Palahniuk májusban megjelent, Pygmy névre hallgató könyvét egy 13 éves, cserediákként Amerikába kerülő kis terrorista egység szemszögéből, nyelvezetével és nyelvtanával követhetjük nyomon, amint a kiképzői által beleégetett, őrült tervét kivitelezi. Az író fejében egy kérdés lebeg: “mi az, amit még leírhatok büntetlenül?“. Hogy mindeközben az olvasó fejében mi jár, azt a katt után megtudjátok.

Én kis terrorista, pusztítani el rothadó Amerika – avagy Pygmy, Chuck Palahniuk új könyve @ kultblog

A Mennyek Kapui Pánczél Gábor és Kömlődi Ferenc nyolc évvel ezelőtt megjelent munkája, mely végigvette az elektronikus zene alakulását. Nem koncentrált sem a mainstremre, sem az undergroundra, hanem kellő objektivitással mindarról beszélt, amik nagy hatással voltak az elektronikus zene fejlődésére.

Ajánlott olvasmány nem csak a zeneőrülteknek, de azoknak is, akik ki szeretnének igazodni a hetvenötmillió stílusmegnevezés között. Pláne azért, mert a digitális formának hála a mostani, Creative Commons licenc alatt megjelent, ingyenesen letölthető kiadásba bepakolták mindazt, ami korábban a nyomtatott könyvbe már nem fért bele.

A tartalomjegyzéket átfutva egy igen monstre anyagnak tűnik, a maga 932 oldalával, végig a netre mutató referenciákkal és a .pdf forma minden előnyével, az acidtól a trip hopig terjedő skálán a nagy külföldi nevek mellett magyar példákat is felhozva. Talán ez a legkomolyabb anyag, ami Magyarországon Creative Commons licenc alatt jött ki (de ha nem, javítsatok ki), szóval tessék csekkolni!

Mennyek Kapui letöltés

Idén lesz 10 éve, hogy megjelent a Chuck Palahniuk zseniális könyvéből készült, majdnem ugyanannyia zseniális film, a Fight Club. Erre az alkalomra a Suicide Girls-ös csajok elkészítették az egyik pincebeli fight club mását, csak épp hímek helyett félmeztelen, széttetovált lányokat szerepeltetve. Már ezért önmagában hatalmas riszpekt pont jár, amit csak növel az, hogy eme galéria megtekintéséhez nem kell SG előfizetőnek lenni. Nézzétek végig a képeket, mert akad pár remekül eltalált hangulatú köztük. A könyvet pedig olvassátok el, ha még nem tettétek.

Nos, kedves mindenki, mint látjátok, megnyomtam a nagy piros gombot. Vagyis, hogy pontosabb legyek, megkértem másokat, hogy nyomjanak meg helyettem rengeteg gombot, hogy aztán learathassam a babérokat. Ugyan, nem tennék ilyet. Köszönöm Hourucknak, hogy a lakhelyet nyújt az octokornis-fészkemnek, Schamnak, hogy oda jobb fölülre egy új fajt teremtett pár kósza ötletből és rengeteg vérből, nomeg Borznak, hogy ilyen menőre kalapálta a blog kinézetét. Kattintsatok a linkjeikre és hordjatok nekik sok talicskával valami olyat, ami még a gazdasági válság alatt is értékálló.

Tehát roppant vigyorral kopogom a képernyőtökre, hogy a braincrack megújult. A tartalom nagyjából olyan lesz, mint eddig, ahogy a kategóriákból láthatjátok, egy plusz szűrő beiktatásával. A cuccokat megmutatom az octokornisnak, és ha ő úgy dönt, hogy a bejegyzést a szarvára tűzve, habzó szájjal nyerítve, boldogan hurcolászná körbe a világhálón, akkor kikerülnek. Ha intim viszonyba kerülne velük, akkor is. Egyéb esetben viszont a piszkozat-temetőben végzik, nagy halom síró, meg nem jelent blogbejegyzés között.

Hip hip hurrá, remélem így éjfél előtt nem sokkal sikerült megkoronáznom a péntek tizenharmadikátokat.