Azt kérték egyel lejjebb kommentben, hogy írjak a PEN-ről. Nos, ez értelmes és összeszedett formában nem fog megtörténni. Alapból teljesen szürreálissá tette a hetet, hogy a három és fél órás alvás előtt még a silent diszkóban üvöltöttünk, utána pedig már egy erdőben, botanikus kertben, vagy valami hasonló helyen voltam a diákrektor-csapatokkal. Csütörtökön például három órát barangoltunk konkrétan az erdőben, miközben rémisztő kurváktól féltünk és néha az is megfordult a fejünkben, hogy a csapatverseny feladatait kiötlő emberek mind pszichopaták. De erről már írtam, itt: Szemelvények a PEN-es túlélő túra megkerült, sáros naplójából

Amúgy a PEN olyan volt, mint amilyennek lennie kell. Az emberek sokan voltak; a lányok nagyon szépek voltak és nem értjük, hogy egész évben miért bújkálnak; a diákrektor-csapatok részegek voltak; a silent diszkóban dirty electróra csapatva lehetett kispált hallgató tarisznyás lányokkal rázni, ami mondjuk nem feltétlen előny, de egy bizonyos fokig mindenképp vicces… azon a bizonyos fokon túl pedig egy cséplőgépről kezdesz el ábrándozni (amúgy Harci Andor kollega szerint nálunk volt a jó segg per négyzetméter arány a legizmosabb); az embereknek továbbra sincs zenei ízlésük (a PEN programjának kihirdetése után mindenki azt kérdezgette, hogy miért nincs kvimbi, ezek után már meg sem lepődtem azon, hogy az Esclin Syndo, pláne a Realistic Crew fellépésén milyen gyászosan kevesen voltak, de még DJ Krushra sem telt meg teljesen a sátor).

Mint kiderült, minimált tólni szintetikus drogok nélkül elég gáz dolog, a fellépő kártyáért pedig elismerőbb pillantásokat kap az ember fia, mint a sajtósért. A képzeletbeli ízlésrendőrség gyakran elsírta volna magát, de ez már nem zavart azután, hogy a legkedvencebb trip-hop számomnál odajött egy bájos lányzó megkérdezni, hogy ezmiez. A beketaminozott kafferbivalyok a benzinkútnál tovább nem jöttek és a szemközti szórakozóhely ablakán sem szaladt át idén senki (nem úgy, mint tavaly).

Ha szeretnétek tudni, milyen volt a PEN, nézzétek meg a partyzoo vagy a bama hetvenmillió partifotóját, a pécsistopon Andor kollega beszámolóit és nagyjából képben lesztek. Tőlem DJ Krushról várhattok anyagot. Remélhetőleg a kutlbogra is, de ha oda nem, a pécsibölcsészbe mindenképp mert különben megvernek a Dávidék. Nemám. dehogynem.

Ennyi, írjatok inkább ti. Nektek milyen volt a PEN?

A PEN szervezői idén egy eddig elhanyagolt szubkultúra kegyeit célozták meg a Red Bull Partycsarnok létrehozásával. A két szintes hangár alsó részén a megszokott, hangosan dübörgő zenére rázhatjátok, az emeleten pedig a Space Inhalerz fog rendhagyó zenei élményt biztosítani, ugyanis minden nap este tíztől hajnalig mi fogjuk a Silent Disco füleseibe szolgáltatni a hallanivalót!

Space Inhalerz – Silent Disco Special Edition @ PEN facebook event

A csilles minimáltól a darkstep zúzdán keresztül a trip-hopig és a dubstep csillig minden napra valami mással készülünk nektek. Kattintsatok a továbbra a részletes leosztásért! (tovább…)

A svéd Kalóz Párt európai parlamentbe jutásakor írtam már arról, hogy mi az a Kalóz Párt és arról is, hogy alakulóban van a magyarországi verziója. A nyári kezdeményezés érdeklődés hiányában elmaradt, ám a Lehet Más a Politika pár napja egyszercsak a kalózpárt.org formájában adott nekünk egy szép, wordpress motorral ellátott blogbejegyzést a világmegváltó terveikről. Erről az itcafénál olvashattok egy írást, melynek konklúziója, hogy ez így nem menő. Én most az itcafés bejegyzés utolsó bekezdésén morfondírozok egy kicsit, mert ez szerintem sem menő. Amennyire szép a célkitűzés, annyira félrevezető a név, hiszen az eredeti kalóz párt egyik legalapvetőbb elvét nem követi.

A svéd minta szerint a kalóz párt azáltal tud valamit is elérni, hogy koalícióra lép az egyik nagy párttal, biztosítja őket a szavazatáról, ami által a nagy párt biztos többséget tud szerezni. A nagy párt örül a többségének és ezért cserébe a kalóz párt célkitűzéseit magáénak vallja. A kalóz pártnak pedig teljesen tökmindegy, hogy melyik pártról van szó addig, amíg ők lehetővé teszik, hogy elérjék a céljukat.

Ezzel szemben nálunk a kalóz párt elköteleződik az LMP mellett. Idézem: “a kalozpart.org nem politikai párt, célkitűzéseit a Lehet Más a Politika (LMP) párt képviseli a magyar politikai színtéren, cserében a kalozpart.org az LMP-re szavaz.” Egy kalóz párt, mely nem politikai párt kb. annyira hangzik komolyan, mint egy hajó nélküli kalózkapitány.

A kalozpart.org az LMP kis része, mely nevében és célkitűzéseiben ugyan az eredeti kalóz pártra hajaz, de annak egy alapvető filozófiáját nem hordozza magában. Próbálok jóhiszemű lenni és feltételezni, hogy az LMP mindent meg fog tenni céljainak elérése érdekében, és ez nem csupán egy marketingfogás, de ettől függetlenül ez a kalóz pár nem az a kalóz párt, amire az egyéb európai minták alapján gondolnánk. Az igazi kalóz párt se nem jobbos, se nem balos, alapvetően egy politikai párt mellett sem köteleződik el és nem érdekli semmi más, csak a saját dolga. A kalóz párt ezáltal kerülhet alku pozícióba és ezáltal vehető komolyan. A mi kalóz pártunk viszont egy kis párt sok célkitűzésének az egyike.

Az LMP az európai parlamenti választáson 2.6%-ot ért el. A kalóz pártunk kalózsága veszik el abban a pillanatban, amikor egy politikai párt mellett elköteleződik. Pláne, ha az ilyen kis szavazóbázissal rendelkezik. Tehát, ami a felszínen kalóz pártnak tűnik, az valójában csak a mézesmadzag. Persze, ettől a célkitűzés szép marad, de minden igyekezetem ellenére sem tudok nem szkeptikus maradni és nem tudom azt hinni, hogy lesz olyan párt Magyarországon, mely tényleg másképp intézi a dolgait.

Ma korán kellett kelnem és még tömegközlekedtem is. De hát, azt mondják, sanyarú helyzetekben a legkreatívabb az ember. Rájöttem, hogy ha egy magára valamit is adó mesevilágban élnénk, akkor a fogtündérek és a pezsgő buborékjaiban élő kalapácsos tündérek mellett reggeli tündéreink is lennének. Ők olyan teremtmények lennének, melyek majdneméppenhogy 18 éves lányok alakját felvéve ébredéskor megjelennének egy gyors aktus erejéig, majd az esemény után közölnék “az én munkám itt végetért” és kámforrá válnának.

Továbbá: a pécsi vásárban nem lelhető Gameboy. Ennek okán a Braincrack HQ vécéjében sem. Ha ki tudsz minket segíteni, kérlek írj.

Mint látjátok, nincs mostanság sok kontent, ami egyrészt annak köszönhető, hogy nincs nagyon miről írni, másérszt annak, hogy nem vagyok itthon, hogy írjak. Vagy, ha itthon vagyok, akkor nem futja annyira, hogy összeszedjem a gondolataimat. Épp ezért indítottam egy tumblrös vackot.

Már régóta gondolkodtam rajta, hogy az itt-ott talált, jól kinéző képeket milyen formában tálaljam nektek, és végül úgy döntöttem, hogy nem zúdítom ide őket, inkább csinálok erre egy külön helyet. Tetovált, japán csajokra, polipokra, furcsa graffitikre, menő hátterekre számíthattok elsősorban, meg teljesen random dolgokra, amik hirtelen megtetszenek.

Mondanám, hogy rakok majd ide heti roundupokat, hogy ne kelljen túl sokat nézegetnetek, de ebből úgysem lesz semmi, inkább dobjátok be az rss-t az olvasótokba.

Nagyjából ennyi.

deadheadiary @ tumblr

Na jó, mégsem megyek el szó nélkül amellett, hogy már megint egy évvel kevesebbem van vissza. Pláne, mivel azt hiszem, most kaptam a legabszurdabb ajándékot ever, amivel másnap egy egész strandot és bevásárlóközpontot sokkoltunk. Nevezetesen Berci kollega hátába borotválhattunk egy szmájlit. Csak hogy vidám legyen a szülinapom. És bizony az is volt [:

Nos, az a helyzet, hogy a Goldenblog Twitter versenyének top30-as mezőnyébe kerültem, amiért előszöris hálás köszönetem a kedves zsűrinek. Bár ez a top30-ba kerülés már bőven elég mosolyogni valóval szolgál nekem, de a nyereményeket elnézve jó lenne valami helyezést is elérni. No, nem azért, mert ennyire tellhetetlen vagyok, hanem azért, mert a második helyezett pálinka csomagot, míg a harmadik egy rakat sört kap.

Tehát a lényeg, ha pécsi vagy, dobj rám egy szavazatot, aztán egy csiripécs keretében együtt jól elfogyasztjuk a nyereményem. A gyengébbek kedvéért: igen, ingyen pia van épp kilátásban. A szavazási forma a következő:

@goldenblog Közönségszavazás #gbtv @elsonev @masodiknev @harmadiknev

Mint látjátok, három nevet kell megadni, szóval nézzétek meg a 30-as lista többi arcát is, aztán hajrá. [:

Van pár dolog, ami minden fesztiválon előkerül, és lehet, hogy ez csak annak tudható be, hogy öregszem, de némelytől már előre herótom van. Ilyenek például az önjelölt filozófusok, akik a fesztiválon, vagy egy közeli kocsmában, több liternyi olcsó bor után, harmadnaposan próbálják elmondani a szintén ilyen állapotban levő nekem, hogy mi az élet értelme, mi az a filozófia, és ugyan már, Jézus és Buddha bizony a mindenséggel labdázott az udvaron.

Mi ezzel a bajom azon kívül, hogy csak kevés ideig mulattató? Az, hogy a beszélgetést kezdeményező igazából leszarja a véleményed, ő nem vágyik társalgásra, csak arra, hogy a betanult monológját elmondhassa, te meg rábólints és megígérd neki, hogy legközelebb erre fogsz maszturbálni. Meg amúgyis, fesztiválon keresni a bölcsességet olyan, mintha velős fórumaláírásokból akarnál megvilágosodni. És pofátlanság két koncert között arra kényszeríteni, hogy gondolkodjak, pláne ha felesleges.

Persze kivétel van. Akkor és csak akkor bocsájtható meg egy ilyen jellegű beszélgetésbe bonyolódás, ha az orális szex ott lebeg a közeljövő lehetőségei között. Ekkor már megérte végigszenvedni ezeket az ezerszer elismételt párbeszédeket, egyéb esetben viszont csak elvesztegetett idő, ami helyett akár jól is érezhetnéd magad.

Azt hiszem kicsit érzékenyebben érint a Duke Nukem Forever sorsa, mint az átlag geekeket, bár biztos jópáran éreznek úgy iránta, mint én. A továbbra kattintva egy, a kelleténél hosszabbra sikerült, általános iskolára visszaemlékezős, nosztalgiázós, kicsit talán csöpögős, masszívan sóhajtozós bejegyzést olvashattok arról, hogy miért nem szabad a 3D Realmsnek abbahagyni a fejlesztést és kiadni a játékot. (tovább…)

Bár eddig szigorúan politikamentes volt a blog, de ezt most kivételesen megtöröm, mivel a svéd Kalóz Párt tegnap este történelmet írt azzal, hogy egy széket kapott az Európai Parlamentben. Miért nagy dolog ez? Egyrészt azért, mert csak 2006-ban alakultak, és mindössze három év elég volt ahhoz, hogy ezt elérjék, ami önmagában figyelemre méltó. Másrészt ez az első politikai párt, aminek a programját olvasva azt látom, hogy engem érintő kérdésekkel foglalkozik, korrekt, és hezitálás nélkül támogatnám őket. Célkitűzésüket az “ingyen letöltést mindenkinek” jelmondattal szokták összefoglalni, de ez túl pejoratív ahhoz, hogy komment nélkül hagyjam. Céljuk a szerzői jogi törvények reformja, valamint a magánéletünk védelme. Céljuk, hogy a tudás szabadon áramolhasson, és bárki bárhol hozzáférhessen a kultúrához anélkül, hogy bűnözővé válna.

A továbbra kattintva egy kis összefoglalót találtok a Kalóz Párt történetéről, célkitűzéseiről és a mostani siker értékeléséről. Nomeg, persze a témát minimálisan hazai kontextusba helyezem, a magam szokásos, szubjektív módján. De hát ez egy blog, mégis mit vártok? Vigyázat, a bejegyzés hosszú, viszont remélem érdekes.

(tovább…)