Mostanában langyi a tartalom és ez nem egy állapot, úgyhogy kaptok egy rajzfilmet, de csak erős idegzetűek nézzenek bele. Borz kollega pár éve megörvendeztetett a Drawn Togetherrel, ami azóta is a “legelborultabb rajzfilm” listám élén trónol. Ez volt az, ami leszoktatot arról, hogy evés közben rajzfilmet nézzek, a kenyérszeletelőgéppel érfelvágós és hihetetlen precizitással megrajzolt pattanásos jeleneteinek hála. Ám van itt valami, ami ha átlagos debilségben nem is, de gore-ságban mindenképp ver minden általam látott rajzfilmet, mégpedig a Drinky Crow. Annyira undorító jelenetek vannak benne, hogy fáj és attól félek néha, hogy rosszat fogok álmodni tőle … és azt hiszem a lelkem egy darabkája is meghalt a harmadik rész magasságában. Az epizódok tök értelmetlenek, többnyire az alkoholista madárkánk lelki gondjairól szólnak, rengeteg vérrel és csonkolással meg obszcén poénnal. De tényleg, ebben a gárdában nincs semmi jóérzés. Csigolyák közé lövellt paraziták, nyílt sebet erőszakoló bálnák, csöcsök és egymásra halmozott, teljesen valószínűtlen jelenetek. Szóval tényleg csak saját felelősségre. Akinek pedig már csillog a szeme, jútúbon még pár epizódot meg lehet nézni.
Még 2008 januárjában röppent fel a hír, hogy Rob Zombie valami rajzfilmes marhaságot tervez. Azóta jó darabig semmi, nomeg az úriember megcsinálta a Halloween folytatását, aminek az übervéres gore horror rajongók visongva örülnek, ám most felbukkant a Haunted World of El Superbeasto trailere. Igaz, alig fél perc, de nagyjából igazolja, amit a tartalommal kapcsolatban sejteni lehetett: Rob Zombie fantáziája kissé gyermeteg módon fog dvd-re kerülni, bögyös csajokkal, zombikkal, henteléssel és alja poénokkal. Remélem hangulatában a korai albumaira fog hajazni a cucc, amikor még a szálemi boszorkányok melankólikusan fára szögelése helyett lángoló hotrodokból dobálták az amerikai zászlóba tekert sztriptíztáncosokat a piával felöntött útra. Na jó, nem is, de értitek. Megjelenés elvileg októberben, én várom.
Az Afro Samurai az egyik kedvenc elmebeteg animém, amely a feudális japánt felönti egy jó adag cyperpunk ihletésű robottal és kiborggal. Főhősünk hiphop ütemekre mészárol, miközben Samuel L. Jacksontól kölcsönzi a hangját, idegesítő útitársa löki a poénokat, és amikor nem öntik dézsából a vért az őrült szektások, akkor nagymellű csajok libegnek erre-arra. Egy szóval pont az, ami szombat délutánra kell. Folytatásként pedig az év elején bemutatták az Afro Samurai: Resurrectiont, ami egy másfél órás film. Mit kapunk tőle? Pont azt, amit várunk.
Ha nem vágod miről van szó, katt a régi blogra, hogy elolvasd az előzményeket. Ha az Afro Samurai minisorozatot láttad, katt tovább a kultblogra, hogy elolvasd, amit a folytatásról írtam.
Készülőben a G. I. Joe film, ugye, és jópáran félünk, hogy gyermekkorunk egy újabb darabkáját cibálja be hálivúd egy kivilágítatlan sikátorban a kuka mögé. Ám eközben a Hasbro felkérte Warren Ellist, hogy készítsen egy egy óra hosszú minirajzfilmsorozatot, amiről azt hiszem mindent elmond, ahogy a Topless Robotnál nyilatkoztak felőle: “G.I. Joe: Resolute is like Warren Ellis made tender, passionate love to our childhoods, and he had an enormous dick“. És nagyjából tényleg. Bár akadtak jelenetek, ahol húztam a szám, de alapvetően jól szórakoztam az egy óra alatt.
Warrennek korábban nem volt semmi köze az akciófigurákhoz, így nem okozott neki különösebb gondot, hogy egy rakat karaktert csak úgy kinyírjon, sőt, kb a harmadik percre már egész Moszkvát is felrobbantotta. A cuccot amúgy először a neten mutatták be, és a héten kezdték az Adult Swimen vetíteni, de ez minket sajnos nem érint. Ami viszont igen, hogy az egész fenn van a jútúbon. Az első részt be is hegesztem nektek:
G.I. Joe: Resolute – episode 1/11
Összesen 11 rész van, a többire keressetek rá magatoknak. Itt pedig Warren nyári blogbejegyzésést olvashatjátok a rajzfilm készítéséről, ami közepesen informatív, ám nagyon vicces. (:
update #1: na, tessék, nem is kell keresgélnetek, mások megtették helyettetek. katt ide, a csokorba gyűjtött linkekért
Elkezdtem rohamosan növekvő sebességgel lefelé bukdácsolni az agybomlasztás lejtőjén, ugyanis újra nekiálltam nézni az egyik legkedvencebb animém, a Cromartie High Schoolt. Ez az az anime, amit egyfajta cimbora-próbának is használni szoktam: ha valakivel több időt töltök el, és úgy tűnik, hogy az ivópajtáson túlmutat a kapcsolatunk, akkor előbb-utóbb kerítek egy váratlan alkalmat, amikor leültetem az illetőt, és berakom neki (igen, most kuncogjatok, köcsögök) a Cromartie High School első részét. Még senki sem mondta azt, hogy “hú, jöjjön a következő“. Ellenben többen utána már nem álltak szóba velem. Sőt, volt olyan is, aki Pécsről átíratta magát Miskolcra. Emiatt.
Cromartie High School – Episode 1
A Cromartie mangaként kezdte, madj anime és élő szereplős film is készült belőle. Aki kedveli a nagyon borult szituációs komédiát, annak mind kötelezően ajánlott. Mert ez csak arról szól, hogy lehetetlen karakterek (bár egy középiskoláról van szó, de a 16 éves-forma kölkök mellett egy robot, egy orángután és egy 30 körüli favágó-rocksztár is állandó szereplő) még lehetetlenebb helyzetekbe kerülnek. Az történet idiotizmusát pedig csak fokozza, hogy a teljesen random dolgok történnek a háttérben: integető szellemek, ufók, csillogó-villogó izék, mászó radiátorok és hasonlók, amikről a szereplők egyáltalán nem vesznek tudomást, te viszont leborulsz a székről. Tény, hogy furcsa humora van (olyan, mintha az alapjáraton retardált japán humort egy kis angollal vegyítették volna), de akinek bejön, az marha jól fog szórakozni.
Nos, kedves mindenki, mint látjátok, megnyomtam a nagy piros gombot. Vagyis, hogy pontosabb legyek, megkértem másokat, hogy nyomjanak meg helyettem rengeteg gombot, hogy aztán learathassam a babérokat. Ugyan, nem tennék ilyet. Köszönöm Hourucknak, hogy a lakhelyet nyújt az octokornis-fészkemnek, Schamnak, hogy oda jobb fölülre egy új fajt teremtett pár kósza ötletből és rengeteg vérből, nomeg Borznak, hogy ilyen menőre kalapálta a blog kinézetét. Kattintsatok a linkjeikre és hordjatok nekik sok talicskával valami olyat, ami még a gazdasági válság alatt is értékálló.
Tehát roppant vigyorral kopogom a képernyőtökre, hogy a braincrack megújult. A tartalom nagyjából olyan lesz, mint eddig, ahogy a kategóriákból láthatjátok, egy plusz szűrő beiktatásával. A cuccokat megmutatom az octokornisnak, és ha ő úgy dönt, hogy a bejegyzést a szarvára tűzve, habzó szájjal nyerítve, boldogan hurcolászná körbe a világhálón, akkor kikerülnek. Ha intim viszonyba kerülne velük, akkor is. Egyéb esetben viszont a piszkozat-temetőben végzik, nagy halom síró, meg nem jelent blogbejegyzés között.
Hip hip hurrá, remélem így éjfél előtt nem sokkal sikerült megkoronáznom a péntek tizenharmadikátokat.
