Cseperedünk-cseperedünk, két éves a Space Inhalerz! A születésnapi zsúr pedig idén sem maradhat el, melyet ráadásul egy, a szívünkhöz oly közel álló helyen tarthatunk: a megújult Urániában, április 20-án! Mi leszünk az elsők, akik elektronikus zenével mozgatják meg az új Uránia hangfalait és ennek már a gondolatára is elő szeretne bújni az elvetemültebbik énünk egy gonosz “muhaha” kíséretében.
A PécsiBölcsész duplaszáma, a maga 64 oldalán foglalkozik a legfontosabb közéleti témákkal, de persze a kulturális írások sem maradnak el, kiváltképp mivel egy extra gonzo rovattal is készültünk. Egyetem, kultúra, miegymás.
“Evolúciós pezsgőtabletta lett a mai zene kultúrából, olyan, mint az algák, a H1N1, a kékfoltos zebrasügér meg az afrodiziákum stacken huszonnégyórázó kezdő swinger: rengeteget kúr és legalább annyira gyorsan mutálódik.” – ezzel a mondattal kezdte Damage a könyvének tizenhatodik fejezetét. Zeneileg minden mindennek a mindene, és már csak hétféle taggel tudjuk behatárolni, mit hallgatunk tulajdonképpen, mert kanos tizenévesek módjára dörgölik a producerek egymásnak a stílusjegyeket. Viszont a másik oldalról nézve, ha nem tudok kielégítően felelni a “milyen zenét játszol” kérdésre, akkor az rögtön a “nemismerem, nemszeretem” kategóriába kerül… és ezzel együtt én is. A heresimogató meg, mint kiderült, nem jó válasz.
Ha számonként definiálnom kellene, hogy pontosan mit hallunk, mert egy szadista szubkultúrakutató akkumulátort kötött a kiskutyámra, inkább azt kérném, engem lőjjön le. Állítólag house, de abban nem ilyen a basszus. Négynegyed, de mit keres rajta egy amen break és amúgy meg miért tűnik dubnak? Egyáltalán ez négynegyed?! Akkor ütemes huppogás helyett miért hangzik úgy, mintha valaki leejtett volna a tizedikről egy zsák medicinlabdát? Hm, ez most hip-hop. Hú, már acid! Igen, ezt most csinálták, tudom, néha olyan, mintha húsz évvel ezelőtti lenne. 1992 már húsz éve volt. Azt mondod bass music?!
Mostanában a trendek a középtartomány felé húznak. A dubstep pattanásos unokaöccse, a brostep az új metál, ahol a szubokat elküldték pihenni, hogy vinnyogó wobblereket tegyenek a helyükre, amik laptop speakerekből kibújva metszik le a fejeket. Ez a mix viszont onnan jön, ahol a basszusok nyaralnak. Nyaralnak és kúrnak vidáman, hogy pontos legyek, egy furcsa, belterjes aurát építve szinusz hullámokból maguk köré, ahol mindenben van valami közös, de mégsem. Úgyhogy továbbra sem tudom, minek kell ezt nevezni. 125 bpm-en szeretlek titeket. boci – a mono8 egyetlen női tagja – szerint ez a fajta basszus-zene heresimogató. Ám legyen.
Nehéz dolog a valóságot szavakkal megragadni. Szemlélhetünk objektíven, és fogalmazhatunk pontosan, vagy megmártózhatunk némi meszkalinban, hogy írásunk tárgyának háttal állva fogalmazzuk meg hallucinációk közepette annak igazi lényegét. Melyik beszámoló lesz a világ hitelesebb reprezentációja? – egy kis merengésem a Félelem és Reszketésről, a teljes szöveg a PécsiBölcsészen olvasható.
A kutya különös esete az éjszakában
Ki állított az éjszaka a szembeszomszéd pudlijába egy vasvillát? – Erre a kérdésre keresi egy tizenöt éves autista fiú a választ, nyomozásáról pedig egy egyes szám első személyben írt detektívregény formájában értesülhetünk. Szerkesztőségünk tagjainak ennél több felvezetés nem is kellene, hogy olvasni kezdjenek, de ha nektek ennyi nem lenne elég: ez a legimádnivalóbb, legaranyosabb és mégis legszívszorongatóbb könyv, amit a kezetekbe foghattok.
Nagy örömömre szolgál bejelenteni, hogy scham – akinek ott jobb felül a csodás, lánogló szemű oktokornist is köszöhetjük – végre a világhálóra rakta képregényét.
A humora meglehetősen sajátos, keserédes, néha aranyos, néha szomorú, de leginkább mind a kettő. Követése kötelező jelleggel ajánlott, ugyanúgy, ahogy a facebookon lájkolása is.
Húsz percnyi videó fiatalos öregekről és… hát, fiatalos fiatalokról, másnapos aznapokról, szexről, drogról és elektronikus zenéről. Egy erdőben kezdődik az egész. És így legalább láthatom, hogy milyen egy beágyazott dragontape. Egyúttal üdvözlök mindenkit, aki a blog rss-ét követi, gyanítom mindenki más feladta a látogatást egy év kihagyás után.
Mivel is kellene zárnom a nyarat? Valami retardált, magas vokálos breakcore csapatással, hogy az adhd-s raverek minden erejüket összeszedve, kétségbeesetten áttombolják magukat az őszbe? Nem. Inkább dőljünk hátra és merengjünk egy jót azon, hogy mennyire súlyos volt az elmúlt pár hónap. Legalábbis nekem biztosan. Szürcsöljünk el együtt egy jegeskávét, a második korty után a biztonság kedvéért öntsünk azért bele egy kis viszkit, majd vigyorogva bólogassunk.
Aláfestésnek pedig ennek az arcnak bármelyik mixe szóljon (igazából még csak kettőt hallottam a tízből, de ezek alapján bízom az ízlésében). Marha kellemes, jazzes beütésű deep houseban utazik soulfood. A négynegyedes lüktetést basszusgitárok egészítik ki mély-fronton, a magasban pedig itt-ott trombita, zongora, vokálok. Teljesen kellemes, abszolút lájkolós téma. Hegesztve egy random mix, a többiért kattintsatok.
Digital Haze by Sfd.Paris on Mixcloud
Annyi mindent terveztem mostanában írni, de folyton elmarad. Viszont, ami épp a legfontosabb, hogy pénteken a Take 5-ban fogjuk döngetni a falakat. Deep house, minimal, dirty electro, fidget house, dubstep, meg amit tőlünk már megszokhattatok. Alant két mix, gyertek majd jól el, mert marha jó számokkal készülünk.
A külön jóhír pedig, hogy a MyMusicon belépőt nyerhettek!
|
Si – Hyperion [Enr9] by Boci on Mixcloud |
Ez egy eléggé csökkent értelmi képességű bejegyzés. Először nézzétek meg a kacsás videót úgy ötször, majd bömböltessétek a két Marvin Suggs mixet. Az eredmény mínusz tíz intelligencia pont lesz. A még teljesebb hatás elérése érdekében igyatok hozzá red bullt vodkával, majd teli vigyorral fogadjátok a fél órán belül betoppanó, vörösödő fejű szomszéd nénit. Elvégre nyár van, vagy mifene.
|
May Mix 2010 by Marvin Suggs on Mixcloud |
