Ezzel a bejegyzéssel köszöntöttem volna az új évtizedet és foglaltam volna össze a régit, de valahogy elmaradt. Azóta pedig csak gyűlik bele az anyag (pfujj) így eljött az ideje, hogy szabadjára engedjem (dupla pfujj).  Ezzel a bejegyzéssel szeretnék szobrot állítani mindazoknak, akik azon fáradoznak, hogy leássanak a kultúra legaljáig, ahol a mondanivaló elveszti a komplexitását, a tartalom pedig kimerül annyiban, hogy “egy vödörnyi ondót a nyakadba“. A tovább után egy kis merengés vár arról, hogy a múlt évtized a morális értékeket miként dobta a budiba két véres tampon és egy lukas gumi mellé.

Már csak úgy lehet valami újat alkotni, ha mindent apró elemeire szedünk, majd egy aspektust a végletekig fokozunk. Annyira, amennyire előttünk még senki sem tette. Hiszen neked mindig lehet egyel több fültágítód az arcodban, a magára valamit is adó bpm 450-nél kezdődik és mindig van egy magasabb pont, ahonnan egy ejtőernyővel kiugorhatsz, maximum egy jetpack is kell, hogy visszalődd magad a Föld gravitációs vonzásába. Ami egy természetes folyamat. El kell jutni minden út végére, meg kell találni az összes Lego darabkát és szét kell mindet szedni, hogy utána egy új értékrendszer szerint lehessen máshogy felépíteni őket. Csak hát, ennek akadnak mellékhatásai.

A tavalyi évet a Bukkake Udon Songgal nyitottam és ezután töretlenül folytattam küldetésem, hogy percről percre neonban villódzó szeméttel bombázott agyam ingerküszöbe a repülni nem tudó angyalok lakhelye fölé emelkedjen és elérjem a nirvánát, ahol már semmi sem tud meglepni. Köszönöm szépen, jól haladok. Viszonylag magabiztosan jelentem ki, hogy 2009 mélypontja az a videó volt, melyen egy női ruhába öltözött férfi megerőszakol egy levágott disznófejet (inkább nem is linkelem). De megtanultam, mi az a dokkolás (csak erős idegzetűek kattintsanak), és láttam Marilyn Mansont a színpadon, lélegeztetőgépen. Tehát, összességében 2009 egész jó év volt.

A netes animációk terén a Wanky Shit Demon az, aminek sikerült a gödör legaljára érnie. Bár kétségtelen, hogy a legnagyobb hatást a Family Guynak sikerült elérnie, amikor főműsoridőben lóspermát etettek egy babával. 179997 darab mérges szülő ragadott billentyűzetet, hogy elektronikusan háborodjon fel. Nagy hurrá a morális pániknak, amikor már nincs szükség a kohéziós erőre és a lamantinok által összerakott történetvezetés legújabb, teljesen illogikus fordulatát úgy éljük meg, mintha két lábujjunk közé lőttünk volna egy fiolányit a World of Warcraftos klánok boss-harcai által termelt, virtuális endorfinból. Ami nagy dózisban biztos jobb, mint a heroin. Különben miért WoW-ozna bárki?

Mágikus unikornis majonéz.

Amit Seth Green (a Family Guynak és a Robot Chickennek, valamint minden idők egyik legelborultabb rajzfilmjének, a Drawn Togethernek is írója) a rajzfilmjeiben csinál, azt Warren Ellis írásban. A mogorvaságával idollá vált képregényíró Crooked Little Vein c. regénye nagyjából arra volt jó, hogy egy kifejezést véssen a digitális történelembe, ez pedig a “Godzilla Bukkake“. Ezt emelte egy újabb szintre a Bukkake Brawl, aminek minden karakteréből árad a kor esszenciája. Adott egy regény, amit Twitteren írnak, így minden mondat maximum 140 karakteres és mindezt Facebookon teszi a szerző közzé.

“Mei is an indentured brawler, a Jizzabel. When her younger sister is murdered by a midget man-god with a 20 foot long cock, she’ll fight through blood, semen and sharks to try and exact a revenge.“

Igazából még csak a történet elején járunk (a meglevő 11 fejezet mintegy 20 oldalt tesz ki) és nem is kell hanyattesni tőle, viszont az első fél oldalt megéri elolvasni. Ez a múlt évtized lényege, hogy minden egyes, 140 karakteres mondat sokkoljon, hogy az adrenalinban fuldokló agyad minden maradék jóérzéstől megszabaduljon, hogy minden korábbi koncepciót elmosson a bukkake-cunami és fehér tiszta lappal induljunk újra.

Gallons of semen.

A kérdés már csak az, hogy a szellemi épségünk lebontása után megkezdjük e az újjáépítést, mielőtt a technika segítségével életre kelnek a cyberpunk regények és testmodifikációk és implantok segítségével tömegesen nekiállnak az emberek kipróbálni, hogy a test ténylegesen mennyire szedhető szét, illetve hogy mi az, amivel a korábban már említett ingerküszöböt meg lehet ugrani. Bár, a választ úgyis tudjuk.

Tehát, roppant izgatottan várom az új évtizedet és az azt követőt. Várom, hogy én legyek az, aki konzervatív nézeteket vall, miközben genetikailag növesztett genitáliával rendelkező törpék rohangálnak mindenütt, talicskákban keringetőszivattyúkat húzva maguk után, amíg egy olyan műszívre gyűjtenek, ami bírja az extra terhelést. Biztos vicces lesz.

Ezek után nincs mit tenni, a lehető leghamarabb legalulra kell érni, hogy utána elkezdhessünk mászni. Meséljetek, nektek mi volt az, ami a legdurvábban kiütötte a biztosítékot?