Nos, mostanában kellemes pörgéssel telik a Braincrack HQ élete, így jogosan elhanyagolva érezhetitek magatokat, kedves olvasóim, mind a ketten. Hamarosan viszont tüzijátékok és az égből potyogó csillagszórók körítésében remek dolgokra számíthattok. Ameddig ez nem történik meg, itt van egy kis hallgatnivaló.
Az első a legnyugisabb, dubbal, dubsteppel és egyéb elektronikus műfajokkal fűtött trip-hop. Kaptok két mixet az új Massive Attackről, egyet az új Gorillazról, Nedry sem hiányozhat és az örök kedvenc Ruby remixalbumról is akad. Meg egy kis Puscifer is. Korábbi hasonló mixek: ő, ő meg ő.
A második glitch, glitch hop, némi döngölős technóval megtűzdelve. Akad rajta egy kis Mochipet, egy kis Huoratron, egy kis edIT és még sokan mások. Korábbi hasonló mixek: ő meg ő.
A harmadik pedig egy gyengéd döngölés, amire az ablakok végig berezonálni fognak. Thomas Müller, Deadmau5, Modeselektor, Fuckpony, Dominik Eulberg és barátaik. Korábbi hasonló mixek: ő meg ő.
Hajnalban, egyedül, az üres utcán bandukolsz hazafele. Az implantod pirosan villog a homlokodban nehezményezve, hogy lemerülőfélben vagy, ám ez nem zavar. A deres utca felett keveredik a köd és a füst, te pedig rakod az egyik lábad a másik után, miközben a kis tér fái mögött feltűnő panelerdő ablakainál számolod, hánynál kapcsolt fel a villany és kik azok, akik hetedszerre is megnyomták a “szundi” gombot. A füledben pedig az új King Midas Sound lemez szól, Burial és edIT. Az elmúlt éjszaka emlékei nagyjából annyira töredezettek, mint az alattad ropogó fűszálak, amik a térkövek közül valahogy kifúrták magukat, csak hogy a fagyban letapossák őket. De legalább kellemes a reggel.
Ugrás előre négy órát, Gringow új podcastet szállított a Kultblogra. Hogy a kedvcsinálót idézzem: “A milliomodik nap is úgy kezdődött, mint a többi. Sol monumentális, barakkokra emlékeztető lakóparkjának ajtaján kilépve önkéntelenül mélyet szívott a szmoggal átitatott, fagyos levegőből, aminek ipari jellegét csak a ködön átjutó napsugarak törték meg. A tömött villamosra való feljutás után azonban különös jelenségre lett figyelmes. A híd alatti folyam jégtáblái egyre halványabban tükrözték a napsugarakat, míg nem eltüntették azokat, előidézvén a teljes sötétséget reggel 9 órakor. Hatására ledermedt az örökmozgó tömeg, és az ilyenkor elvárható mobiltelefon-kamerák is a zsebekben maradtak, csak egyre hangosabb vészkiáltásokat lehetett elcsípni. Sol viszont élvezte a váratlan napfogyatkozás okozta helyzetet, amint végre egy lépéssel hátrébb vonulhatott tudatában, és passzív szemlélőként nézhette végig azt az őszinteséget, ami már úgy érezte, végleg kiveszett az életéből.“
A live drum’n'bass koncertek mindig hatalmasak szoktak lenni. Elég, ha csak Roni Size vagy Laurent Garnier fellépéseire gondolunk, ahol az elektronikát élő hangszerekkel kiegészítve mindig sikerül eszetlen hangulatot elérni. Ám a hétfői Jojo Mayer’s Nerve még náluk is keményebbnek ígérkezik, hiszen ez teljesen élő. A hangszerek nem csak kiegészítők, hanem a kizárólagos eszközei a zene készítésének. Zene alatt pedig drum’n'basst, breakbeatet, 2-stepet, dubot, junglet és hasonlókat értek. Jojo Mayer dobol, beszáll mellé egy gitáros, egy arc a mikrofon mögött és egy a keverő mögött, hogy egy tök élő, improvizált dárenbézbulit tóljanak nekünk. Vélhetően le fog esni az állunk rendesen.
Jojo Mayer’s Nerve
A koncert után sem kell majd hazacammogni, hiszen reggelig Cadik, majd c0p fogja a zenét szolgáltatni.
Ha pedig pestiek vagytok és most dünnyögtök, ne tegyétek, 22-én kedden az A38-on is fel fognak lépni, amire a kultblogra kattintva még jegyet is nyerhettek! Valamint a kultblogon a kicsit bővebb leírás mellett még jútúbokat is találtok, szóval katt.
Kis csúszással, de azért tájékoztatok. Az EZ3kiel csütörtökön valami hihetetlen volt. Az a banda, amely három éve a dub műfaját megszerettette velem, most egy post-rock koncertet tólt az arcunkba, persze szokás szerint csapongva az ambientes témáktól az industrial-rockig, és másfél percre a visítós grindcore-ig. Két gitárossal, két dobossal, amitől olyan intenzívvé vált az egész, hogy kb nem kaptunk levegőt. Zseniális volt. Kicsit bővebben a bama egyetemi blogján olvashattok a koncertről, tőlem.
EZ3kiel – Versus
EZ3kiel után másfél órával pedig kezdett a Vuneny. Őket leginkább az EZ3kiel 2006-os fellépéséhez tudnám hasonlítani, abból a szempontból, hogy nem nagyon volt szám-centrikus, csak elkezdődött, aztán egyszer vége lett. Sajna maga a koncert nem volt olyan erős, mint a már említett, 2006-os EZ3kiel. Voltak részek, amik teljesen magával ragadtak, ám volt olyan is, hogy unatkoztam. Nekem kissé sok volt a spooky lassú átvezető, jobban szerettem volna, ha a keményebb számaikat nyomják. Node sebaj, ettől függetlenül megérte Vunenyre is elmenni. Remélem 2-3 év múlva újra találkozni fogok velük, hogy meglássam, milyen irányba mentek el. Hja, és még annyi, hogy élőben a samplerek iszonyat gonoszak. Aminek otthon csak épphogy nyugtázod a létezését, az élőben agyonvág. [:
Vuneny – Smile
Amúgy pedig élek, bár az energiatartalékok már igencsak fogytán vannak. Még jó, hogy ma lesz az utolsó nap. The Inspector Cluzot és Firewatert ki ne hagyjátok! Délben pedig medvetáncoltatás a Széchenyi téren. Hogy ez mit takar, ne kérdezzétek, de nemsokára kiderül.
Nos, mostanában kellemes pörgéssel telik a Braincrack HQ élete, így jogosan elhanyagolva érezhetitek magatokat, kedves olvasóim, mind a ketten. Hamarosan viszont tüzijátékok és az égből potyogó csillagszórók körítésében remek dolgokra számíthattok. Ameddig ez nem történik meg, itt van egy kis hallgatnivaló.
