Mivel a “japán csajok” keresőszavakra még mindig nem dobja ki az új braincracket a google, cselekednem kell. És pont kapóra jön, hogy Damage volt olyan kedves és az ünnepekre való tekintettel összeállította 2009 kedvenc cosplay-babáinak 10-es listáját. Ő az egyik:
Ha kíváncsi vagy a többi kilencre, és egy rakat linkre (persze, hogy az vagy), kattints át a planetdamage-re.
Elsőre a Dead Leaves ugrott be az alábbi videó kapcsán, ami akár egész jó ajánlólevél is lehetne, már, ha valaki szereti az idiótán megrajzolt, vizuálisan iszonyatosan túltömített animációkat.
zene: Manabe Takayuki
rendezte: Sugimoto Kousuke
(via Coilhouse)
Meg szerettelek volna titeket örvendeztetni egy japán punk-rock csajbandával, de mint kiderült, a google ma nem a barátom. A Kintama Girls egy fikív banda, egy single-jük jelent meg a Detroit Metal City nevű manga filmadaptációjához (erről lesz majd szó később, csak még feldolgozás alatt áll), a Detarame Mothercom Cherryboy. A film amúgy nem egy nagy eresztés, behegesztettem nektek az egyetlen percet, amit érdemes belőle megnézni.
Kintama Girls – Detarame Mothercom Cherryboy
(az első perc az, ami érdekes)
Gondolom nem meglepő, hogy a banda többi számára is kíváncsi lettem volna, ami nagyjából kizárólag az énekescsajszinak köszönhető. Mint kiderült, a számhoz készült egy rendes videó is, ám ezzel a szerencsém véget ért. Azt reméltem, hogy ő a japán Distillers, de közel sem. A hölgyemény Anna Tsuchiya, egy félig japán, félig orosz származású színésznő-modell-szövegíró-zenész és főállású tündérbogár. Ha neked is szimpi, bővebb információért, pár képért és hegesztett videóért kattogj át az Otaku Soundra.
Arg, utálom a blogszféra saját farkába harapó virtuális kígyóját etetni, de a legutóbbi flylyf-os bejegyzés annyira megtetszett, hogy nekem is ki kell tennem. Daniel Conway képeiből állítottak össze egy csokrot, amik lenyűgözőek. Megjelenik a cyberpunk és az ősi japán kultúra is, gázmaszkokkal, robotokkal, harcosokkal, kimonós gésákkal, kardokkal és pisztolyokkal, páncélban és exoskeletonban, poszt-apokalipszis-közeli helyeken. És ha ez nem lenne elég, még egy fejbelőtt tachikomán lovagló bögyös csaj is befigyel. Nem is mondok többet.
A Fact egy tipikus japán screamo banda. Viszont, ha hozzátesszük, hogy a Boom Boom Satellites készített nekik remixet, mindjárt izgalmassá válik a dolog. A Boom Boom Satellites az egyik kedvenc japán elektro-rock bandám, mely 2007-es Exposed c. albuma az év egyik legjobbja volt (szerintem). Most pedig a maszkos japánok kissé nyávogós, bármely más screamo számhoz képest semmi extrát fel nem mutató számából egy egész hangulatos, absztrakt táncos valamit sikerült kovácsolni. Bár kissé lassan kezdődik (főleg, ha nem a rövidített, hanem a rendes, 7 perces változatot nézed), ám az utolsó másfél percért mindenképp megér egy blogbejegyzést. A végére hirtelen besötétedik, hogy a fehér álarcos figuráink ördögökké váljanak, miközben a villogó fények között kapunk egy kis, igazán látványos, ordítós daráldát.
Fact – A Fact of Life (Boom Boom Satellites remix)
A továbbra kattintva pedig egy Boom Boom Satellites számot találtok, a Scatterin Monkey-t a The Dark Knight soundtrackjéről. Róluk egy fokkal több infóért katt a fentebb linkelt kultblogos bejegyzéshez. (tovább…)
Az Afro Samurai az egyik kedvenc elmebeteg animém, amely a feudális japánt felönti egy jó adag cyperpunk ihletésű robottal és kiborggal. Főhősünk hiphop ütemekre mészárol, miközben Samuel L. Jacksontól kölcsönzi a hangját, idegesítő útitársa löki a poénokat, és amikor nem öntik dézsából a vért az őrült szektások, akkor nagymellű csajok libegnek erre-arra. Egy szóval pont az, ami szombat délutánra kell. Folytatásként pedig az év elején bemutatták az Afro Samurai: Resurrectiont, ami egy másfél órás film. Mit kapunk tőle? Pont azt, amit várunk.
Ha nem vágod miről van szó, katt a régi blogra, hogy elolvasd az előzményeket. Ha az Afro Samurai minisorozatot láttad, katt tovább a kultblogra, hogy elolvasd, amit a folytatásról írtam.
Takeuchi Taijin kis stop-motion filmecske annyira leakasztott, hogy szóhoz sem igazán jutok. Stop-motion a négyzeten, ahogy az önálló kisfilmként is mókás üldözés képeit a házban kirakosgatva, szintén fényképezve mutatja meg nekünk. Ez a videó színtiszta awesome-ból készült, nézzétek:
Takeuchi Taijin – A wolf loves pork
(via Pink Tentacle)
A Dead Leaves az az anime, ami folyton emlegetek, ha nagyon zakkant dolgokról van szó, ám még sosem írtam róla. Eddig. Az alapötlet olyasmi lehetett mögötte, hogy valami olyat gyártsanak, ami még a legdurvább ADD-s figyelmét is leköti. Ennek megfelelően hatalmas ugrásokkal halad a történet, 30 másodperc alatt annyit elmesélve, mint máshol 30 perc alatt, és csak a lényegre koncentrálnak: a robbanásra és öldöklésre. Ez egy másfél órányi ámokfutás, tele obszcén poénokkal, rakétákkal, és idióta, perverz mutánsokkkal, és olyan látványvilággal, amitől kidurran az agyad. Ez az az anime, ahol még a főgonoszok füléből is golyók röpködnek, és a gyerek hangfal-fülekkel, fegyverrel a kézben születik.
Dead Leaves English trailer
A sztoriról nem mesélnék sokat, elég, ha annyit tudtok, hogy furcsán indul, aztán a végére inkább bizarr lesz, olyan elszállt képekkel, hogy nem akarsz hinni a szemeidnek. Jútúbon fenn van az egész cucc, de nem linkelem, mert katasztrófa a minősége. De aki nagyon türelmetlen, annak csak rá kell keresnie.
Hard Gay. Mert bántani szeretnélek titeket ezen a csodálatos napon.
Hard Gay Cooking
A Big Man Japan egy ál-dokumentumfilm Japán utolsó óriássá változni tudó hőséről, aki megóv mindenkit a gonosz monstráktól. A toronyház-ölelő, kopaszodó fehér muksótól; a szem-pénisz-dobáló fejetlen szárnyastól; a pénisz-fejű, különös ízt kibocsájtó szörnyektől és a digitális hangokat kiadó ördög-fattytól, így konkrétan. Közben pedig panaszkodik az óriás-hősök iránt csökkenő keresletre és a kevés szponzorra, nomeg arra, hogy a gonoszok új generációja már egész más, mint a régi. Most fejeztem be, és a kérdés, ami megfogalmazódott bennem, az az, hogy “he?! wtf?!”. De érzelmeket is kiváltott belőlem, pláne a film vége: egy sarokba szeretnék kuporodni, és addig sírni, amíg el nem alszom. Na nem azért, mert nem happy end a vége.
Big Man Japan trailer
Monanom sem kell, csak nagyon torz humorérzékkel rendelkezőknek ajánlom. Bár erre gondolom a trailer után magatoktól is rájöttetek. [:
