“Smart may have the brains but stupid has the balls”, ahogy a Diesel 2010-es tavaszi/nyári kollekciójának egyik szlogenje mondja. Hiszen mit neked egy tigris, ha Diesel farmer van rajtad?! Alant pedig a kedvenceim a bájosan infantilis plakátözönből. Kattintsatok át a Fubizra, ahol a többit is csekkolhatjátok.
Tams már napok óta mondogatja, hogy nézzem meg, de mindig elfelejtettem. Hiba volt. Néhány figyelmeztetés előtte: ha munkahelyen vagy, ne nagyon kezdd el nézni; ha nincs erős idegzeted és nem bírod a pixel-csöcsöket és testnedveket, akkor szintén tekerj tovább. Ha viszont szereted a debil 8-bites animációkat, hajrá.
Közepesen érdektelen hír, ám mégis zúgolódást keltett a neten, hogy Lily Allen butaságokat beszél a szerzői jogokról és a csúnya gonosz kalózokról (vagy csak én nem tudom, hogy ki az a Lily Allen?). Viszont az alábbi videó… hogyan mondjuk azt magyarul, hogy just made my day? Egyszerre bájosan humoros és tenyérbemászóan pofátlan, ahogy Lily Allen egyik számának dallamára mondja meg a magáét.
Dan Bull – Dear Lily
Dan Bull egyébként, amennyire a myspace oldalából lejött, egy brit hip hop artist. Külön pirospont neki, amiért ő maga adott az albumára letöltési linket, meg is lesz jól hallgatva.
#update: hm, az első három számot hallván azt hiszem inkább a nyílt levele által fog bekerülni a köztudatba és nem az albuma miatt.
Mostanában langyi a tartalom és ez nem egy állapot, úgyhogy kaptok egy rajzfilmet, de csak erős idegzetűek nézzenek bele. Borz kollega pár éve megörvendeztetett a Drawn Togetherrel, ami azóta is a “legelborultabb rajzfilm” listám élén trónol. Ez volt az, ami leszoktatot arról, hogy evés közben rajzfilmet nézzek, a kenyérszeletelőgéppel érfelvágós és hihetetlen precizitással megrajzolt pattanásos jeleneteinek hála. Ám van itt valami, ami ha átlagos debilségben nem is, de gore-ságban mindenképp ver minden általam látott rajzfilmet, mégpedig a Drinky Crow. Annyira undorító jelenetek vannak benne, hogy fáj és attól félek néha, hogy rosszat fogok álmodni tőle … és azt hiszem a lelkem egy darabkája is meghalt a harmadik rész magasságában. Az epizódok tök értelmetlenek, többnyire az alkoholista madárkánk lelki gondjairól szólnak, rengeteg vérrel és csonkolással meg obszcén poénnal. De tényleg, ebben a gárdában nincs semmi jóérzés. Csigolyák közé lövellt paraziták, nyílt sebet erőszakoló bálnák, csöcsök és egymásra halmozott, teljesen valószínűtlen jelenetek. Szóval tényleg csak saját felelősségre. Akinek pedig már csillog a szeme, jútúbon még pár epizódot meg lehet nézni.
Egyik kedvenc flash játékom a Karoshi the Suicide Salaryman, melynél igazi “outside the box” gondolkodást igényel, hogy ki tudjuk nyírni a szerencsétlent. Hogy okosodjatok is, a “karoshi” szó jelentése death from overwork, a játék célja pedig a legtöbbel ellentétben nem az, hogy kikerüljük a csapdákat, hanem hogy megszabadítsuk az irodai alkalmazottunkat az élet nyomorától azáltal, hogy hatalmas, hegyes szögekbe navigáljuk, vagy épp elektrosokkoljuk. Vigyázat, csak az próbálja ki, aki kellően pihent, és nem bánja, ha minimál grafika mellett a legidiótább dolgokra kell rájönni ahhoz, hogy a következő pályára jussunk. Mondanék példákat, de nem szeretnék spoilerezni, így mégsem teszem.
Nemrég megjelent a Super Karoshi, mely az alap játék folytatása, a már megszokott lelkivilággal, plusz azzal a kis extrával, hogy itt néha elpusztíthatatlan, Songoku-hajú szuperhőssé válunk rövid időre, hogy másoknak is segítsünk az öngyilkosságban. A dolog végeztével persze meg kell csócsálni a napi kriptonit-adagot, hogy a legközelebbi lándzsánál szétfröccsenhessünk mi is.
A játék humorát azt hiszem a kockák fogják legjobban értékelni, de azért a többi halandó is próbálja ki.
(hja, és ha regelve vagytok kongregaten, pacsizzatok le ott is velem (: )
Seed of Destruction (ha itt túl kicsi lenne, katt)
Emlékszel arra, amikor a gimiben, biológia órán marhára unatkoztál, és baromságokat kezdtél el a füzetedbe rajzolni? Na, ez a játék azt a hangulatot adja vissza tökéletesen. Adott egy hatalmas spermán lovagló cowboy, aki járgányával ki tudja miért, de random járókelőket lapít szét. Ez persze nem tetszik a hadseregnek, ezért ellene küldenek hatalmas lézerágyús zeppelineket, repülőket, helikoptereket és gránátokat dobáló muksókat.
Seed of Destruction trailer
Maga a játék is vicces, ahogy a hatalmas sperma farkával csapdosod a rakétákat erre-arra, vagy épp a közelgő helikoptereket fejeled meg, hogy lezuhanjanak. A gitározós zene is remekül passzol, ám ami igazán megragadó, az az aranyosan bárgyú, firkálós grafikája. Bár 15 perc alatt a játék végére lehet érni, ám a rövid idő ellenére teljesen megszerettem ezt a retardált cowboyt. Hja, és hab a tortán, a történet 5 fejezete után három mini játékkal lehet ügyködni, valamint egy custom mode is vár, hogy beállítsd magadnak a kívánt ellenfeleket. Tehát lényeg a lényeg, ez egy masszívan 10/10 pontos baromság, ami pont azt a célt szolgálja, amit egy flash játéknak kell: azért van, hogy vigyorogva elüss vele negyed órát.
Failotron kollega dünnyögött, hogy nem talált még a neten sehol kuki-a-kukiban pornót. Szerencsére Tams tegnap este felvilágosított, hogy más is szomorú emiatt. Íme a CollegeHumorról egy kis dal, mely erről szól.
Akik panelban, vagy több vécés családi házban laktok, észrevettétek már, hogy miközben a dolgotokat végzitek, többnyire a másik budi is használatban van? Figyelembe véve, hogy milyen kevés időt tölt el az ember a vécén, szerintem sokkal többször haszáljuk másokkal egy időben, mint amennyi matematikailag normális lenne. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy valamiféle telepatikus kapocs köt össze mindenkit, ami abban nyilvánul meg, hogy egyszerre megyünk ki a budira. Bizony, a szarás összeköt minket <3
Tehát az nem meglepő, hogy amikor a vécén vagyok, rendszerint a panelban egy emelettel felettem lakó arc is. További adalék, hogy a panelok csodás konstrukciója lévén mindent hallok, ami egy emelettel feljebb történik. A kérdésem pedig: ti amikor beléptek a budiba, szoktátok azt mondani, hangos, dallamos hangon, hogy “a szentélyemben vagyok”? Majd, ha ez nem lenne elég, dúdolásztok szarás közben?
Arc, aki felettem lakik, köszönöm életem a budin töltött legabszurdabb perceit. :röhög:
Szerencsére újra és újra rádöbbenek, hogy mennyire zseniális dolog az internet. VividFluxury twitter üzenetének hála már tudom, hogy van egy kis zug a neten, ami csak és kizárólag szivárvány-hányásnak van szentelve. Animgifek, csodás paintben rajzolt képek, néhány kartonból kivágott installáció, néha úgy, hogy szivárványok hánynak szivárványt, néha meg mások. Csodálatos. rainbowpuke.com. Mert bizony az unikornisok is szivárványt hánynak.