A hét elején Maybeshewill és And So I Watch You From Afar koncert volt Pesten. Amikor elindultam, még azt hittem, Maybeshewill koncertre megyek, hiszen ők a 65daysofstatic után a második überkedvenc post-rock bandám, ám az ASIWYFA nagyobbat ütött. Heh, annyira zsír volt, hogy hirtelen felindulásból még pólót is vettem, amire az elmúlt 6-7 év során nem volt példa. Az őrült írek ellepték a színpadot az összeszigszallagozott gitárjaikkal, meg a hosszú sornyi, egymásba kötött effektezőikkel, és teljesen levettek minket a lábunkról.
And So I Watch You From Afar – Set Guitars to Kill
Igazából, ez a párosítás szerintem roppant szerencsétlen, mivel az ASIWYFA a post-rock rockosabb, energikusabb, keményebb végét fogja meg – pláne élőben, ami kb ezerszer intenzívebb, mint otthon hallgatva – míg a főzenekar, a Maybeshewill zenéje sokkal melankólikusabb, így nem is jött át annyira a korábban már feltüzelt közönségnek. Ettől függetlenül persze a Maybeshewill is tök jó volt, de elmaradt a szóhoz nem jutós, “atyaúristenezmivoltmár” élmény, amit az ASIWYFA-tól megkaptunk. Egy szó, mint száz, ha szeressétek a post-rockot, őket mindenképp csekkoljátok.
Kaptok egy újabb 8tracks.com-os ajándékot. Ezúttal post-rock a téma, a magam kicsit tág értelmezésében. Raktam olyat, aminek első ránézésre semmi keresnivalója nem lenne itt (EZ3kiel, Vuneny), raktam gyorsabbat (You Slut!), keményebbet (Russian Circles, Tortoise), lassabbat (God is an Astronaut), kötelezőt (Maybeshewill, 65daysofstatic). Have fun.
Ajánlott hallgatási sorrend: 1.EZ3kiel – Break or Die; 2. Maybeshewill – Co-Conspirators; 3. You Slut! – Pie to the Death-Faced Indie Kid; 4. Tortoise – Yinxianghenchengqi; 5. Russian Circles – Death Rides a Horse; 6. Vuneny – Ideal Panic Density; 7. God is an Astronaut – Post Mortem; 8. 65daysofstatic – Radio Protector
Bár a klipjüket nézve megörültem, hogy a You Slut! egy post-rock csajbanda, de sajnos nem. Valójában szőrös hímek csinálják ezt is, ám ettől függetlenül érdemes meghallgatni a 2008. februárjában megjelent Critical Meat c. debütalbumukat, mert a legjátékosabb, legvidámabb post-rock album, amit eddig hallottam. Az egyik pillanatban illegős-billegős gitárdallam, majd hirtelen átcsap valami garázsrockra hajazó, kemény basszustémás bólogatásba. Persze ráaggathatnék még tizenöt jelzőt a math rocktól a progresszíven keresztül a punkos beütésig, de a lényeg inkább az, hogy miközben zseniális, végig tökéletesen precíz zenét játszanak, sikerül könnyednek maradniuk. Sajna pont a legkevésbé mókás számukhoz készült videó, de ezt nézzük el nekik.
You Slut! – MyBloodyJesusExplorerOnFire
Talán annyi a baj a lemezzel, hogy rövidek a számok. A nyolc track lejátszása mindössze 25 percet vesz igénybe. De talán ennek köszönhető, hogy végig izgalmas marad, és nem válik unalmassá. A post-rock rajongóknak nem kell kétszer mondanom, hogy figyeljék be, viszont ezt azoknak is ajánlanám, akik amúgy unalmasnak szokták találni az efféle zenéket. Ezen biztos nem fogtok elaludni.
Az internet gonosz kalózai felrámolták az új Maybeshewill albumot. Lévén, hogy az egyik (ha nem a) legkedvencebb post-rock bandámról van szó, abszolút teljesen elfogult vagyok, és imádom. Keményebb gitárok, finomabb elektronika, csodálatos.
Igazából iszonyatosan kemény döngölések akadnak a számokban, aminknek hála ez nem egy tutyi-mutyi, lagymatag post-rock elszállás, hanem keményen odavág. Majd kicsit vár, zongorákkal elringat, de aztán újra a falhoz csap. Nem jut több szó az eszembe; majd ha képes leszek egybefüggő gondolatokat alkotni velük kapcsolatban, tudni fogtok róla.
Kis csúszással, de azért tájékoztatok. Az EZ3kiel csütörtökön valami hihetetlen volt. Az a banda, amely három éve a dub műfaját megszerettette velem, most egy post-rock koncertet tólt az arcunkba, persze szokás szerint csapongva az ambientes témáktól az industrial-rockig, és másfél percre a visítós grindcore-ig. Két gitárossal, két dobossal, amitől olyan intenzívvé vált az egész, hogy kb nem kaptunk levegőt. Zseniális volt. Kicsit bővebben a bama egyetemi blogján olvashattok a koncertről, tőlem.
EZ3kiel – Versus
EZ3kiel után másfél órával pedig kezdett a Vuneny. Őket leginkább az EZ3kiel 2006-os fellépéséhez tudnám hasonlítani, abból a szempontból, hogy nem nagyon volt szám-centrikus, csak elkezdődött, aztán egyszer vége lett. Sajna maga a koncert nem volt olyan erős, mint a már említett, 2006-os EZ3kiel. Voltak részek, amik teljesen magával ragadtak, ám volt olyan is, hogy unatkoztam. Nekem kissé sok volt a spooky lassú átvezető, jobban szerettem volna, ha a keményebb számaikat nyomják. Node sebaj, ettől függetlenül megérte Vunenyre is elmenni. Remélem 2-3 év múlva újra találkozni fogok velük, hogy meglássam, milyen irányba mentek el. Hja, és még annyi, hogy élőben a samplerek iszonyat gonoszak. Aminek otthon csak épphogy nyugtázod a létezését, az élőben agyonvág. [:
Vuneny – Smile
Amúgy pedig élek, bár az energiatartalékok már igencsak fogytán vannak. Még jó, hogy ma lesz az utolsó nap. The Inspector Cluzot és Firewatert ki ne hagyjátok! Délben pedig medvetáncoltatás a Széchenyi téren. Hogy ez mit takar, ne kérdezzétek, de nemsokára kiderül.
Épp az 8tracks.com-mal játszadozom, és gondoltam, ha már úgyis ott vagyok, megörvendeztetlek titeket egy 40 perces válogatással. Ilyennek szeretnék egy estét, egy sötét, klausztrofóbiás, vagy 2 méter magas pincében, ahol a hajad vibrál, a beleid pedig beleremegnek a mély hangokba, a fényektől epilepsziás rohamot kapsz és az egész hely fülledt a statikus elektromosságtól. Lassan indítva, aljas basszusokkal, majd egyre gyorsulva, széttördelt ritmusokkal, zajos dallamokkal, egyre keményebb döngöléssel. A zenei stílusoknak egy tonna taget raktam, de hát tényleg. Mindegyik szám rengeteget pörgött nálam, és mindegyikről rengeteget tudnék írni, de nem teszem, inkább hallgassátok.
Broken Nights – deadhead’s mix @ braincrack.hu
Az ajánlott hallgatási sorrend a következő (ha a lejátszó ettől eltérne (ha másodszorra hallgatod, akkor biztos el fog), és elegen nyüsszögtök, akkor összevágom egy .mp3-ba a cuccot és feltöltöm nektek): 1. Modeselektor – Hyper Hyper (feat. Otto Von Schirach) | 2. Hybrid – Falling Down (Kosheen DJ’s remix) | 3. Broken Haze – Raid System (feat, Xlii) | 4. Mantra Porno – Skip (Xenophobe of NeurotoxiN remix) | 5. Broken Haze – Against the Wall (Against the Again mix) | 6. Huoratron – $$ Troopers (Distrakt Remix) | 7. Venetian Snares – Kakarookee Hates Me | 8. 65daysofstatic – Four Score And (Some Drum N’ Bass)
Húsvéti ajándéknak tekintem, hogy az internet gonosz kalózainak hála már csekkolni lehet a huszadikán megjelenő 65daysofstatic live albumot, az Escape from New Yorkot. Mit is mondhatnék? Gyönyörű, dallamos, zajos, elképesztően energikus és magával ragadó, néhol elektronikus betétekkel, szépen felépítve, az “őket mindenképp látni szeretném” listámon még feljebb ugrasztva a bandát. Szerintem, ha élőben látnám őket, a koncert felénél belehalnék az endorfin túltermelésembe.
Az pedig még áll-leakasztóbb, hogy a turnéjuk során volt, hogy a Maybeshewill is fellépett ugyanott, ugyanazon az estén, aminél nagyobb post-rock nadrágba élvezést jelenleg nem lehet elképzelni. Azokon az estéken minden bizonnyal egész koncerttermek szakadtak át más dimenziókba. Boldog Húsvétot, amikor én újjászületek, ez legyen majd a soundtrackje.
Az internet gonosz kalózai felrámolták az új 
